KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Örökzöld
• N. N.: Tomás Gutiérrez Alea (1928–1996)
MÉDIA
• György Péter: Tedd a magadévá! Média és közszolgálat
• Simó György: A civilizált reklám Beszélgetés Sipos Józseffel
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A démon papucsa Cannes

• Bori Erzsébet: Két kutya húzta Az író Tarantino
• Horváth Antal Balázs: Amerika a taccsvonalról Hollywood-alsó
KÉPREGÉNY
• Kertész Sándor: A képregény Griffithe Százéves rokonság
ANIMÁCIÓ
• Karátson Gábor: Halkoporsók Animáció
DOKUMENTUMFILM
• Csejdy András: Kezelt dokumentumok Beszélgetés Domokos Jánossal és Dömötör Péterrel
• Simó György: Kezelt dokumentumok Beszélgetés Domokos Jánossal és Dömötör Péterrel
• Muhi Klára: A kíváncsiság kútja Magyar tarka
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Az élet filmje Virtuális természet
• Dániel Ferenc: A jövő a páviánoké Krízisképek
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Déltengeri presszózene Bukott angyalkák
• Csejdy András: Zoológus pácban Angyalok és rovarok
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Semmihasznák
• Ardai Zoltán: Teljes napfogyatkozás
• Schubert Gusztáv: Jefferson Párizsban
• Simó György: A szikla
• Takács Ferenc: Arc
• Vidovszky György: Leszámolás Denverben
• Boros József: Most és akkor
• Tamás Amaryllis: Legbelső félelem
• Hungler Tímea: Majomparádé
• Simó György: Menekülés az éjszakába

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Elit játszma

Mészáros Márton

Molly’s Game – amerikai, 2017. Rendezte és írta: Molly Bloom könyvéből Aaron Sorkin. Kép: Charlotte Bruus Christensen. Zene: Daniel Pemberton. Szereplők: Jessica Chastain (Molly), Idris Elba (Jaffey), Kevin Costner (Bloom), Michael Cera (X), Chris O’Dowd (Downey). Gyártó: Entertainment One. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 140 perc.

 

Mi másba foghatna egy Oscar-díjas forgatókönyvíró, minthogy életében először meg is rendezi azt, amit ír? Aaron Sorkin éppen ezt tette, miután már sikerre vitte haditengerészek gyilkosságát (Egy becsületbeli ügy), egy kongresszusi képviselő különös ötletét (Charlie Wilson háborúja) és techguruk élettörténetét (Social Network – A közösségi háló; Steve Jobs): ezúttal annak a Molly Bloomnak a memoárjához nyúlt, akit az amerikai bulvár csak pókerhercegnőként ismer: az Elit játszma lépésről lépésre megmutatja, hogy jóval több van a belevaló, mindig talpra álló nő történetében, mint az kezdetben sejthető.

Rendezői debütálásában Sorkin keretbe illesztve meséli el azt, miként lett a buckasízés olimpiai reménységéből olyan szerencsejáték-házigazda, akinél dollármilliók cseréltek gazdát két perc alatt. Az alaptémát két eszköz teszi elsőrangúan élvezetessé: a kiforrott dialógus és a színészek természetes játéka. Sorkin számára talán minta lehetett Arthur Miller A salemi boszorkányok című drámája: Molly ügyvédje a megbélyegzettség és az igazság összetettsége miatt hozza példának az FBI által letartóztatott védence érdekében, de az átütő erejű dialógusokat tekintve is akad hasonlóság. A címszerepben lubickoló Jessica Chastain pontosan olyan ebben a szépen építkező, de pszichológiailag kissé gyermetegen alátámasztott történetben, mint aki egész életében ilyen szerepekre vágyott: még soha nem volt ennyire ragyogó a vásznon, de ennyire attraktív sem – karizmáján túl egyre erősebben hangsúlyozott dekoltázsával is hat a kliensekre. Az Elit játszma filmnyelvileg konzervatív, ugyanakkor szellemes és dinamikus alkotás. Egyik fő meglepetése nem a csattanó vagy az, hogy megmutatja a hajcsár apát játszó Kevin Costner színészi képességeit, hanem a jól eltalált tempó: észrevétlenül hamar eltelik a közel két és fél óra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/02 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13559