KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/július
ETNOFILM
• Schubert Gusztáv: Még szomorúbb trópusok Etnofilm
• Jancsó Miklós: Antropológia ’96
• Fáber András: Szélmalmok Afrikában Beszélgetés Jean Rouch-sal
• Sipos Júlia: Mintha mindenki japán turista volna Beszélgetés Tari Jánossal
ÚJGENGSZTEREK
• Forgách András: Profik Szemtől szemben
• Csejdy András: Ásó, kapa, nagyharag A Bonnie és Clyde-legenda
LENGYEL FILM
• Mikola Gyöngyi: A változás apokalipszise Új lengyel filmek
• Antal István: Pillantás az Édenbe Beszélgetés Józef Robakowskival
MEDIAWAVE
• Csejdy András: Képek kocsmája Mediawave ’96
• Simó György: Képek kocsmája Mediawave ’96
• N. N.: A hatodik Interjú Hartyándi Jenővel a Mediawave igazgatójával
• Bihari Ágnes: Indiánok kamerával
• Parti Nagy Lajos: Egy kanál fór
ARANY PÁLMA
• Simó György: Szembeszél Beszélgetés Iványi Marcellel és Durst Györggyel
ATOM EGOYAN
• Nánay Bence: A káosz rítusai Az Egoyan-dramaturgia
• Balázs Attila: Arsinée Khanjian szemöldöke Turkálás az atom ego-videotékában
KÉPREGÉNY
• Tóth András György: A film nyelvrokona Francia képregény
• Tóth András György: Ardennes pogányai Beszélgetés Didier Comèsszel
VIDEÓKLIP
• Kömlődi Ferenc: Virtuális világnyelv
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Foci-nesze Égi manna
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Levelek Perzsiából
• Simó György: Itt van Eldorado
• Csejdy András: Elátkozott generáció
• Bori Erzsébet: Egy indián Párizsban
• Vidovszky György: Hasznos holmik
• Tamás Amaryllis: Még zöldebb a szomszéd nője
• Hungler Tímea: Tűz a víz alá!
• Csejdy András: Feküdj le kutyákkal...

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar Műhely

Ruben Brandt, a gyűjtő

Festményrablós terápia

Benke Attila

Milorad Kristić magyar gyártású animációs pszichothrillere.

 

A „kilencedik művészet”-ként is emlegetett animációs film kiváltképp alkalmas a fantasztikus jelenségek mellett a lelki folyamatok ábrázolására. A szubjektivitásnak pedig fontos dramaturgiai funkciója van nemcsak Bucsi Réka rövidfilmjeiben (Symphony 42, 2013, Love, 2015) vagy Michael Dudok de Wit A vörös teknősében (2016), hanem a Magyar Nemzeti Filmalap által támogatott szlovén származású képzőművész, Milorad Kristić animációs thrillerjében, a Ruben Brandt, a gyűjtőben is.

A képrablós film címszereplője pszichológusként dolgozik magánklinikáján, és műalkotásokkal próbálja kezelni jellemzően nagyformátumú tolvajként tevékenykedő pácienseit. Azonban Ruben Brandt maga is démonokkal küzd, mert a főhőst képzeletében a művészettörténet híres festményeinek alakjai (például Édouard Manet Olympiájának macskája vagy Andy Warhol Elvis 1,11-éről a híres rocksztár) támadják meg. A saját realitásának széthullását megtapasztaló férfin kezelőorvosa a skizofrénia tüneteit észleli, így a betegségtől rettegő Ruben, a frissen hozzá került kleptomániás Mimi és a többi tolvaj azt találják ki, hogy a pszichológus szenvedését a képzeletében megelevenedő képek elrablása enyhítheti. A képrablókat azonban üldözőbe veszik a Mimi által megkárosított gengszterek és a mániákus filmrajongó detektív, Kowalski is.

Milorad Kristić bevallása szerint művét többek között Fritz Lang, Alfred Hitchcock vagy Akira Kurosawa munkássága ihlette, de a rendező sokat merített az emberi pszichét a fizikai valóságba lázálomszerű díszleteken keresztül kivetítő német expresszionista klasszikusokból is (Paul Wegener: A prágai diák, 1913, Robert Wiene: Dr. Caligari, 1919). A Ruben Brandt így roskadozik a képzőművészeti, filmes és zenei utalásoktól. Amellett, hogy Rubent Botticelli, Tiziano, Manet, van Gogh, Renoir, Picasso vagy Warhol képei üldözik, Kowalski privát vetítőtermében Hitchcock alakú jéggel issza viszkijét, és egy bárban a sokszemű énekesnő Nina Simone-stílusban adja elő Britney Spears Oops, I Did It Againjét. És természetesen Kristić a saját, Dalí- és Picasso-hatású szürrealista stílusában alkotta meg a Ruben Brandt képi világát, így szó szerint lapos betörők vagy négyszemű, elnyújtott arcú emberek tűnnek fel a cselekmény során. Ez az ábrázolásmód csak eleinte hat öncélúnak, később azonban világossá válik, hogy az ismerős, de torzult valóság (a történet többek között Párizsban, Rómában, Tokióban és Budapesten játszódik) a címszereplő eltorzult elméjének kivetülése. Pszichológiai esettanulmányok számolnak be arról, hogy a skizofréniával küzdő betegek valóságpercepciója megváltozik, olykor addig ismerős emberarcokat idegennek, szörnyszerűnek látnak. Ha mindez paranoiával társul, akkor a skizofrének mintegy thrillerként érzékelik saját életüket, melynek során valaki végig figyeli és lehallgatja őket akár a tévén, a mozivásznon vagy állóképeken keresztül. Tehát a Ruben Brandt, a gyűjtő formai szempontból és alapkoncepcióját tekintve rendkívül okosan összerakott, pszichológiailag hiteles kollázs.

„Először elkezdtem képeket készíteni, nem szoktam írni, legalábbis nem a hagyományos módon írok, én képekből rakom ki a történeteimet. Most is így volt, képek, ötletek jöttek egymás után.” – vallotta meg Milorad Kristić ars poeticáját, és tulajdonképpen körvonalazta filmje legfőbb problémáját is. A Ruben Brandt képileg tökéletes, a forgatókönyv viszont több sebből vérzik. Nem lehet a skizofréniával magyarázni az olykor egymásra halmozott, illogikus fordulatokat, az összecsapott karakterfejlődést vagy a levegőben lógó, hatásvadász konklúziót. Egy darabig úgy érezheti a néző, hogy Mimi és Ruben egyaránt fajsúlyos szereplők, ám a cselekmény közepétől sajnos a nő karaktere dramaturgiai értelemben válik lapossá. Továbbá a képbe bezavar Kowalski családi drámája is, melyhez Kristić erőltetett módon kapcsolja hozzá Ruben A mandzsúriai jelölt-sztorit idéző múltját. Így Milorad Kristić filmje utalásokban és pastiche-okban gazdag posztmodern képzőművészeti alkotásként működőképes, ám betörős pszichothriller-drámaként már nem annyira.

 

RUBEN BRANDT, A GYŰJTŐ (Ruben Brandt, Collector) – magyar, 2018. Írta és rendezte: Milorad Kristić. Kép: Milorad Kristić, László Marcell, Sipos Levente. Zene: Cári Tibor. Szereplők: Ruben Brandt (Kamarás Iván), Kowalski (Makranczi Zalán), Mimi (Hámori Gabriella). Gyártó: Ruben Brandt Kft. Forgalmazó: Mozinet. 96 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/11 31-32. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13894