KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/július
ETNOFILM
• Schubert Gusztáv: Még szomorúbb trópusok Etnofilm
• Jancsó Miklós: Antropológia ’96
• Fáber András: Szélmalmok Afrikában Beszélgetés Jean Rouch-sal
• Sipos Júlia: Mintha mindenki japán turista volna Beszélgetés Tari Jánossal
ÚJGENGSZTEREK
• Forgách András: Profik Szemtől szemben
• Csejdy András: Ásó, kapa, nagyharag A Bonnie és Clyde-legenda
LENGYEL FILM
• Mikola Gyöngyi: A változás apokalipszise Új lengyel filmek
• Antal István: Pillantás az Édenbe Beszélgetés Józef Robakowskival
MEDIAWAVE
• Csejdy András: Képek kocsmája Mediawave ’96
• Simó György: Képek kocsmája Mediawave ’96
• N. N.: A hatodik Interjú Hartyándi Jenővel a Mediawave igazgatójával
• Bihari Ágnes: Indiánok kamerával
• Parti Nagy Lajos: Egy kanál fór
ARANY PÁLMA
• Simó György: Szembeszél Beszélgetés Iványi Marcellel és Durst Györggyel
ATOM EGOYAN
• Nánay Bence: A káosz rítusai Az Egoyan-dramaturgia
• Balázs Attila: Arsinée Khanjian szemöldöke Turkálás az atom ego-videotékában
KÉPREGÉNY
• Tóth András György: A film nyelvrokona Francia képregény
• Tóth András György: Ardennes pogányai Beszélgetés Didier Comèsszel
VIDEÓKLIP
• Kömlődi Ferenc: Virtuális világnyelv
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Foci-nesze Égi manna
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Levelek Perzsiából
• Simó György: Itt van Eldorado
• Csejdy András: Elátkozott generáció
• Bori Erzsébet: Egy indián Párizsban
• Vidovszky György: Hasznos holmik
• Tamás Amaryllis: Még zöldebb a szomszéd nője
• Hungler Tímea: Tűz a víz alá!
• Csejdy András: Feküdj le kutyákkal...

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Narnia krónikái: A Hajnalvándor útja

Szabó Noémi

The Chronicles of Narnia: The Voyage of the Dawn Treader­ – brit, 2010. Rendezte: Michael Apted. Írta: C.S. Lewis regényéből Christopher Markus, Stephen McFeely, Michael Petroni. Kép: Dante Spinotti. Zene: David Arnold. Szereplők: Ben Barnes (Caspian király), Skandar Keynes (Edmund), Georgie Henley (Pevensie), Will Poulter (Eustace). Gyártó: Twentieth Century Fox. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 113 perc.

Gyakorlatilag a Harry Potter és a Halál Ereklyéi – I. rész-szel egy időben került mozikba a harmadik Narnia-film, van tehát választási lehetőség a karácsonytájt szórakozni induló családok számára. Igaz, míg a Harry Potter-széria valóban kinőtte már a tizenkét évesek talárját, a Narnia-sorozat epizódról epizódra igyekszik visszafiatalodni, így nem öregszik együtt a rajongókkal, hanem minden alkalommal újakat toboroz.

Mindkét stratégiának megvannak az előnyei és hátulütői: a Narnia-franchise újra és újra kénytelen friss közönséget hódítani, de a mindenkori gyerekeknek mindig izgalmas lehet, és a menetközben felnőtt rajongók nosztalgiából szívesen viszik el porontyaikat a majdan aktuális részre; ezzel szemben a Harry Potter-epizódok között fel sem tűnik egy-két gyengébb fejezet, hiszen egy stabil bázis mindenképpen megnézi az aktuális darabot, mindaddig, amíg Harry története véget nem ér, és az aranytojást tojó tyúk végleg ki nem merül. Sajnos a Narnia ezzel együtt az örök második; a történetvezetés esetlensége, a durván felskiccelt karakterek, a humor hiánya és a helyenként kifejezetten gagyi látványvilág a világ pereméhez tartó kalandos tengeri utazásról mesélő harmadik részben is változatlanul középszerűvé és sekélyessé teszi a végeredményt.

A bebetonozott korhatár stratégiája a főszereplő színészek sorsát is megpecsételi, hiszen hőseink is csak addig léphetnek Narnia területére, amíg még szükségük van a biblikus játszótérre, hogy felnőttként már a megfelelő vallási ikonnal felszerelkezve tudjanak a gonosz útjába állni. Ennek megfelelően a Narnia pixelvilágából kinőtt szereplők kénytelenek betanítani az utánpótlást, majd könnyes búcsút venni Aslantól (valamint a szó szoros és átvitt értelmében is tenyérbe mászó Cin lovagtól), és visszabújni az ismeretlenségbe.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/01 53-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10486