KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/június
KRÓNIKA
• Szoboszlay Péter: Jan Poš (1920-1996)
AFRO-AMERIKAI FILM
• Turcsányi Sándor: Gangsta’ Paradise A fekete mozi
• Halápi Csaba: A közellenség Rap
OROSZ MÉDIA
• Vígh Zoltán: Kajf! Orosz média
• Vígh Zoltán: Kino
DOKUMENTUMFILM
• Simó György: Homunkuluszok es Holdjárók Beszélgetés Csepeli Györggyel és Wessely Annával
• Tamás Amaryllis: A szegények dühe Beszélgetés Ember Judittal
ANGELOPULOSZ
• Bori Erzsébet: Bűnbeesés közben Odüsszeusz tekintete
• Varga Balázs: A legmakacsabb brooklyni Harvey Keitel
• Vasák Benedek Balázs: A legmakacsabb brooklyni Harvey Keitel

• Tillmann József A.: A tengerparti kert Jarman, a kertész
• Bikácsy Gergely: Az írás meg a kép Marguerite Duras halálára
MARLENE DIETRICH
• Kőniger Miklós: Kicsit bolond Berlini hagyaték

• Pintér Judit: Egy város portréja Római szonáta
KRITIKA
• Bíró Yvette: Nyomkeresés a fehér városban Lisszaboni történet
• Bakács Tibor Settenkedő: Mitől szorong Hollywood? 12 majom
• Fábry Sándor: Nem fog a macska... Punta Grande
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Mary Reilly
• Ardai Zoltán: Las Vegas, végállomás
• Barna György: Az utolsó tánc
• Barotányi Zoltán: Showgirls
• Tamás Amaryllis: A tuti balhé
• Hegyi Gyula: Madárfészek
• Barna György: Közönséges bűnözők
• Harmat György: A szerelem színei

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A zsarolás

Gáti Péter

 

A krimiknek – általában – nem a társadalomelemzés a céljuk. De a rossz krimik (vagy ál-krimik), amelyek se nem izgalmasak, se nem cselekményesek, az elsárgult amatőr fotókhoz, összekarcolt és hiányos filmekhez hasonlóan akaratlanul is árulkodnak koruk eszményeiről, viselkedési normáiról. Akárcsak A zsarolás című román film.

Néhány mérnököt megzsarol egy titokzatos Valaki. Fontos információkat követel munkájukról. Cserébe nem árulja el a hatóságoknak, hogy diplomáikat pénzért vették. A nem mindennapi konfliktus során van, aki ellenáll és megtagadja a kollaborációt – természetesen lelövik. Aki viszont vállalja, egy idő után idegileg összeroppan és öngyilkos lesz. A fergeteges izgalmak addig tartanak, amíg az éber nyomozók pontot nem tesznek az ügy végére.

Elsősorban nem a tömény unalom a visszatetsző ebben az alkotásban, hanem azok a sematikusan tendenciózus motívumok, amelyektől hemzseg a film. A matematika-tanárnőből avanzsált nyomozó erőszakos és lekezelő modorát, dogmatikus kinyilatkoztatásait hallva, hálát kell adnunk, hogy otthagyta eredeti foglalkozását. Az ő kivételével minden értelmiségi figura elvetemült bűnöző a filmben. Lopnak, csalnak, hazudnak és kétes – szellemi munkából származó – jövedelmük van, amiről a rendőrség természetesen tud. Joggal érdemlik ki hát ”A munka legyen munka” címszavú kioktatást az őrnagynőtől. Nehéz úgy krimit készíteni, ha az ellenfelek egy pillanatig sincsenek egy súlycsoportban, nem okozhatnak egymásnak meglepetést. A nagyváros tetszés szerinti szórakozóhelyére betérve, a detektívek mindenkiről – a nevétől a gondolatáig – mindent tudnak. Milyen érdekes, hogy ezek a lebzselő, gyanús emberek ugyanakkor külföldön érdeklődésre (kémkedésre) számot tartó, fontos területen dolgoznak, képesítés nélkül. A mű csúcspontja, amikor az „odaát”-ról beszervezett, szintén értelmiségi zsaroló az imperialisták barna (coca-cola) és keserű (whisky) italát felváltva szopogatva, az éleseszű hatóság kelepcéjébe esik. Mintha időgépben ülne a néző, amely visszaröpítette harminc évvel ezelőttire.

Eredményesen zsarolni természetesen csak azt lehet, akinek ”vaj” van a fején. Az ártatlanul jegyet váltó nézőt viszont nem sokáig. Hanyatt-homlok távozik, mert a művészet ugyan végtelen, de az élet rövid.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/11 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6927