KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/június
KRÓNIKA
• Szoboszlay Péter: Jan Poš (1920-1996)
AFRO-AMERIKAI FILM
• Turcsányi Sándor: Gangsta’ Paradise A fekete mozi
• Halápi Csaba: A közellenség Rap
OROSZ MÉDIA
• Vígh Zoltán: Kajf! Orosz média
• Vígh Zoltán: Kino
DOKUMENTUMFILM
• Simó György: Homunkuluszok es Holdjárók Beszélgetés Csepeli Györggyel és Wessely Annával
• Tamás Amaryllis: A szegények dühe Beszélgetés Ember Judittal
ANGELOPULOSZ
• Bori Erzsébet: Bűnbeesés közben Odüsszeusz tekintete
• Varga Balázs: A legmakacsabb brooklyni Harvey Keitel
• Vasák Benedek Balázs: A legmakacsabb brooklyni Harvey Keitel

• Tillmann József A.: A tengerparti kert Jarman, a kertész
• Bikácsy Gergely: Az írás meg a kép Marguerite Duras halálára
MARLENE DIETRICH
• Kőniger Miklós: Kicsit bolond Berlini hagyaték

• Pintér Judit: Egy város portréja Római szonáta
KRITIKA
• Bíró Yvette: Nyomkeresés a fehér városban Lisszaboni történet
• Bakács Tibor Settenkedő: Mitől szorong Hollywood? 12 majom
• Fábry Sándor: Nem fog a macska... Punta Grande
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Mary Reilly
• Ardai Zoltán: Las Vegas, végállomás
• Barna György: Az utolsó tánc
• Barotányi Zoltán: Showgirls
• Tamás Amaryllis: A tuti balhé
• Hegyi Gyula: Madárfészek
• Barna György: Közönséges bűnözők
• Harmat György: A szerelem színei

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Forróvérű kísértet

Ardai Zoltán

Ha elfogadjuk egy leplezetlenül hibbant, minden gondolattól sterilizált vígjáték létjogosultságát, semmi okunk nincs bármit is felróni a Forróvérű kísértet alkotógárdájának. Kikapcsolódásunk tökéletes lehet: a film számára összehordott hihetetlen sztori-elemeket komputerrel sem lehetett volna szórakoztatóbban összekombinálni, majd a mesét a sorra kijátszott félreértés-variációkon át boldog végkifejletig vezetni. Adva van mindehhez egy okkal-ok nélkül szaladgáló, izgő-mozgó, heves mimikájú üzletember (Johnny Dorelli „önfeledten komédiázó” kabinetalakítása), aki épp akkor, amikor csődbe jut, „váratlanul” egy zord várkastélyt örököl, ráadásul hozzájut a valószínűtlenül szép, s épp ennyire tisztalelkű társörökösnő ismeretségéhez. A kastély tele van rejtett csapóajtókkal, s falai közt egy évszázadok óta nőre éhes kísértet bujkál; aki szakasztott mása a szangvinikus üzletembernek. Tudnunk kell, hogy láthatatlanná válni is képes. Most felvirrad a napja: bőven akadnak nők az idelátogató társaságban. A néző gyönyörűségére szolgál, hogy az idétlen szituációk újabb és újabb kiszámítható képletei mindig időre előállnak: percekre sem szűnik a várt (sőt már kívánt) fordulatok patronropogása.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/03 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6496