KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/június
KRÓNIKA
• Szoboszlay Péter: Jan Poš (1920-1996)
AFRO-AMERIKAI FILM
• Turcsányi Sándor: Gangsta’ Paradise A fekete mozi
• Halápi Csaba: A közellenség Rap
OROSZ MÉDIA
• Vígh Zoltán: Kajf! Orosz média
• Vígh Zoltán: Kino
DOKUMENTUMFILM
• Simó György: Homunkuluszok es Holdjárók Beszélgetés Csepeli Györggyel és Wessely Annával
• Tamás Amaryllis: A szegények dühe Beszélgetés Ember Judittal
ANGELOPULOSZ
• Bori Erzsébet: Bűnbeesés közben Odüsszeusz tekintete
• Varga Balázs: A legmakacsabb brooklyni Harvey Keitel
• Vasák Benedek Balázs: A legmakacsabb brooklyni Harvey Keitel

• Tillmann József A.: A tengerparti kert Jarman, a kertész
• Bikácsy Gergely: Az írás meg a kép Marguerite Duras halálára
MARLENE DIETRICH
• Kőniger Miklós: Kicsit bolond Berlini hagyaték

• Pintér Judit: Egy város portréja Római szonáta
KRITIKA
• Bíró Yvette: Nyomkeresés a fehér városban Lisszaboni történet
• Bakács Tibor Settenkedő: Mitől szorong Hollywood? 12 majom
• Fábry Sándor: Nem fog a macska... Punta Grande
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Mary Reilly
• Ardai Zoltán: Las Vegas, végállomás
• Barna György: Az utolsó tánc
• Barotányi Zoltán: Showgirls
• Tamás Amaryllis: A tuti balhé
• Hegyi Gyula: Madárfészek
• Barna György: Közönséges bűnözők
• Harmat György: A szerelem színei

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sült, zöld paradicsom

Nagy Gergely

Ismered a mesét az osztrigákról? Nem? Valahogy így szól: sok millió egyforma osztriga élt a tengerben, ám Isten egy nap kiválasztott közülük egyet. „Más leszel!” – mondta s beléhelyezett egy porszemet..

A filmen egy kövérkés nő, olyan mint én, házasságban él, olyanban, mint én, minden szentsége a táplálkozás, ostyája a csokoládés keksz, úgy, mint nekem. Összetalálkozik egy idős hölggyel, aki mesél neki. Régi históriákat nagyszerű fiatalemberekről, lányokról, tettekről. A Hagyomány egy ágyon ül az Öregek Otthonában Alabamában. S a kövérkés nőnek jelt ad a „porszem”: létezem! Változtass igazgyönggyé! S a kövérkés nő más lesz. Nem is más: önmaga végre.

Ne felejtsd el, ez csak egy film. Vannak benne kalandok és viccek, hogy a moralitás ne legyen szájbarágós. A gonoszok látszólag mennybe mennek, a hősök látszólag elbuknak. De a fontos történetek Istenről és az osztrigákról, a vadkacsákról és a befagyott tóról újra és újra elmondatnak, hogy én, az osztriga keressem magamban a „porszemet”.

Az idős hölgy nem él örökké. De ha Isten bezár egy kaput, megnyit egy másikat...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/10 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=585