KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/június
KRÓNIKA
• Szoboszlay Péter: Jan Poš (1920-1996)
AFRO-AMERIKAI FILM
• Turcsányi Sándor: Gangsta’ Paradise A fekete mozi
• Halápi Csaba: A közellenség Rap
OROSZ MÉDIA
• Vígh Zoltán: Kajf! Orosz média
• Vígh Zoltán: Kino
DOKUMENTUMFILM
• Simó György: Homunkuluszok es Holdjárók Beszélgetés Csepeli Györggyel és Wessely Annával
• Tamás Amaryllis: A szegények dühe Beszélgetés Ember Judittal
ANGELOPULOSZ
• Bori Erzsébet: Bűnbeesés közben Odüsszeusz tekintete
• Varga Balázs: A legmakacsabb brooklyni Harvey Keitel
• Vasák Benedek Balázs: A legmakacsabb brooklyni Harvey Keitel

• Tillmann József A.: A tengerparti kert Jarman, a kertész
• Bikácsy Gergely: Az írás meg a kép Marguerite Duras halálára
MARLENE DIETRICH
• Kőniger Miklós: Kicsit bolond Berlini hagyaték

• Pintér Judit: Egy város portréja Római szonáta
KRITIKA
• Bíró Yvette: Nyomkeresés a fehér városban Lisszaboni történet
• Bakács Tibor Settenkedő: Mitől szorong Hollywood? 12 majom
• Fábry Sándor: Nem fog a macska... Punta Grande
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Mary Reilly
• Ardai Zoltán: Las Vegas, végállomás
• Barna György: Az utolsó tánc
• Barotányi Zoltán: Showgirls
• Tamás Amaryllis: A tuti balhé
• Hegyi Gyula: Madárfészek
• Barna György: Közönséges bűnözők
• Harmat György: A szerelem színei

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hegylakó 3.

Mockler János

A könyveknek tágas főtereken máglyákat állítanak az önfeledt égetők. A szobrokat ledöntik, rendszerint a haladás nevében. A festményekbe egy-egy őrült szöget ver, jobb esetben valaki ráfest egy másikat. A halhatatlanság ilyen műalkotások által kevéssé biztosított, legalábbis rizikósnak tűnik.

Néminemű elővigyázatosságra utal, ha valaki már a művében is halhatatlannak ábrázolja hősét. Különösen a film esetében kívánatos az ilyen megközelítés, hiszen retrospektív sorozatok összeállításakor gyakori akadály, hogy a keresett kópia hússzázalékos állapotban bujdosik valami ismeretlen című poros raktár mélyén.

Aki még a halhatatlan hősét sem érzi teljes biztonságban, jó, ha előre folytatásokban gondolkozik. Ha addig folytatjuk a történetet, míg a világ világ, nem kell tartani az amortizációtól, a történelem őrületétől, természeti csapásoktól.

Na jó, de ha már megvan az a fránya halhatatlanság, ugyan mit kezdünk vele? Lehet-e öröklétre ítélt öngyilkos? Ha a szerencsétlent ráadásul sebezhetetlenséggel is sújtja teremtője, lehetőségei végletesen bezárulnak. Nem marad más tennivalója, csupán dolgozni.

Megfasírozni, megámbolni, kifilézni, sniclikbe aprítani, ki ellene és a magasabb akarat ellen tör.

Vajon mit tehet az, aki mindezt kívülállóként szemléli? Az elmúlás biztos tudatában élvezi immár harmadszor a skót felföld bajnokának szép, igaz és végtelenül ostoba történetét.

A negyedik rész beálltáig sem maradunk halhatatlanok nélkül, a dolgunk annyi csupán, hogy jó erősen figyeljük a televízió arcvíz-reklámjait.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/02 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=414