KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/június
KRÓNIKA
• Szoboszlay Péter: Jan Poš (1920-1996)
AFRO-AMERIKAI FILM
• Turcsányi Sándor: Gangsta’ Paradise A fekete mozi
• Halápi Csaba: A közellenség Rap
OROSZ MÉDIA
• Vígh Zoltán: Kajf! Orosz média
• Vígh Zoltán: Kino
DOKUMENTUMFILM
• Simó György: Homunkuluszok es Holdjárók Beszélgetés Csepeli Györggyel és Wessely Annával
• Tamás Amaryllis: A szegények dühe Beszélgetés Ember Judittal
ANGELOPULOSZ
• Bori Erzsébet: Bűnbeesés közben Odüsszeusz tekintete
• Varga Balázs: A legmakacsabb brooklyni Harvey Keitel
• Vasák Benedek Balázs: A legmakacsabb brooklyni Harvey Keitel

• Tillmann József A.: A tengerparti kert Jarman, a kertész
• Bikácsy Gergely: Az írás meg a kép Marguerite Duras halálára
MARLENE DIETRICH
• Kőniger Miklós: Kicsit bolond Berlini hagyaték

• Pintér Judit: Egy város portréja Római szonáta
KRITIKA
• Bíró Yvette: Nyomkeresés a fehér városban Lisszaboni történet
• Bakács Tibor Settenkedő: Mitől szorong Hollywood? 12 majom
• Fábry Sándor: Nem fog a macska... Punta Grande
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Mary Reilly
• Ardai Zoltán: Las Vegas, végállomás
• Barna György: Az utolsó tánc
• Barotányi Zoltán: Showgirls
• Tamás Amaryllis: A tuti balhé
• Hegyi Gyula: Madárfészek
• Barna György: Közönséges bűnözők
• Harmat György: A szerelem színei

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Függőkertek

Tamás Amaryllis

Méltán többszörös fesztiváldíjas spanyol film (San Sebastian, Madrid, Taormina –1993.) egy naivan jóindulatú szabómesterről. Akit egy valóságos mesterboszorkány, Toro (egyben mulatótulajdonos és biliárdzsonglőr), valamint holdudvarában kóválygó beosztottjai előbb láthatatlanul finom, később brutálisan megjelenített praktikákkal juttatnak el ama bizonyos keresztútig. Oda, ahol még egy földreszállt angyalt is megkísérthetnek az ártó hatalmak, a rontás igézete. Templomdomb helyett e mulatóban dombérozik a földi ördög, ujjvédő tokjában kígyókő, varázserejű amulett helyett gyilkos szikét rejtegetve. A dél-amerikai Hannibál tanár úrba oltott együgyű szabómestert megbűvöli a sátánlény érzékien szép menyasszonya. A kapcafőzés, nyomfelszedés boszorkányos praktikáit szakmája kellékei helyettesítik, a gombos- és a varrótűk a szerelmi babonák archaikus eszközei.

Ősi hiedelem szerint ha a boszorkánytanítvány félelem nélkül átél hét éjszakát a bűvös-bájos, gonoszjáró napokon – vagy legalábbis félelmet nem mutat –, maga is boszorkánnyá válik. A film gyilkos poénja tisztatekintetű főhősünk színe-változása felől nem sok kétséget hagy.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/02 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=410