KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/június
KRÓNIKA
• Szoboszlay Péter: Jan Poš (1920-1996)
AFRO-AMERIKAI FILM
• Turcsányi Sándor: Gangsta’ Paradise A fekete mozi
• Halápi Csaba: A közellenség Rap
OROSZ MÉDIA
• Vígh Zoltán: Kajf! Orosz média
• Vígh Zoltán: Kino
DOKUMENTUMFILM
• Simó György: Homunkuluszok es Holdjárók Beszélgetés Csepeli Györggyel és Wessely Annával
• Tamás Amaryllis: A szegények dühe Beszélgetés Ember Judittal
ANGELOPULOSZ
• Bori Erzsébet: Bűnbeesés közben Odüsszeusz tekintete
• Varga Balázs: A legmakacsabb brooklyni Harvey Keitel
• Vasák Benedek Balázs: A legmakacsabb brooklyni Harvey Keitel

• Tillmann József A.: A tengerparti kert Jarman, a kertész
• Bikácsy Gergely: Az írás meg a kép Marguerite Duras halálára
MARLENE DIETRICH
• Kőniger Miklós: Kicsit bolond Berlini hagyaték

• Pintér Judit: Egy város portréja Római szonáta
KRITIKA
• Bíró Yvette: Nyomkeresés a fehér városban Lisszaboni történet
• Bakács Tibor Settenkedő: Mitől szorong Hollywood? 12 majom
• Fábry Sándor: Nem fog a macska... Punta Grande
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Mary Reilly
• Ardai Zoltán: Las Vegas, végállomás
• Barna György: Az utolsó tánc
• Barotányi Zoltán: Showgirls
• Tamás Amaryllis: A tuti balhé
• Hegyi Gyula: Madárfészek
• Barna György: Közönséges bűnözők
• Harmat György: A szerelem színei

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Családi bunyó

Varró Attila

Fighting with my Family – amerikai-brit, 2019. Rendezte és írta: Stephen Merchant. Kép: Remi Adefarasin. Zene: Vik Sharma. Szereplők: Florence Pugh (Paige), Jack Lowden (Zak), Nick Frost (Ricky), Lena Headey (Julia), Vince Vaugh (Hutch), Dwayne Johnson (Szikla). Gyártó: MGM / Channel 4 / Film 4. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 108 perc.

 

Bármily meglepő, a női pankrátorokról nem kizárólag szegénysori exploitation-opuszok és softcore szexfilmek készülnek: míg az új-hollywoodi revíziók fénykorában a Below the Belt a női függetlenség küzdőterét látta a minizsánerben, a posztmodern 80-as évek nyitányán készült All the Marbles a szórakoztatóipar kőkemény kritikájával döngölte földbe közönségét. Az erős, őszinte filmdrámákkal indult mesterhármas jócskán megkésett idei záródarabja mindkét témát érinti, de szerencsére nem kovácsol valós WWE-hősnője, „Paige” Knight sikertörténetéből sem harsány metoo-propagandát, sem álomgyári példabeszédet az illúzió hatalmáról. A 2012-es, azonos című dokumentumfilmet feldolgozó és kiszínező Családi bunyó (az eredeti cím többértelműségét megőrizve: Bunyó a családdal) központi problémái inkább a coming-of-age filmeké: mennyiben jelenti a pankrátor-pálya a brit kamaszhősnő, nem pedig a szülei/bátyjai álmát, hogyan kezdi ki felívelő karrierje szoros érzelmi kapcsolatát a norwichi tornatermek tízfős közönségének gürcölő családjával (a lányát piacosító apától a féltékeny fivérig) és főként miként birkózik meg saját külsejének vélt/valós hátrányaival a sokmilliós amerikai showbiznisz világában.

A vígjátékszínészként ismert Stephen Merchant meglepő mennyiségű drámai konfliktust zsúfolt szívmelengető karrier-vígjátéknak és sziporkázó WWE-reklámopusznak szánt családi mozijába, és bár kidolgozni nem sikerült őket, a Családi bunyó legalább a problémafelvetés tekintetében durván kenterbe veri az Adam Sandler/Will Ferrell-féle sportbohózatokat, nem beszélve a karakterrajzokról, amelyek a bizarr téma ellenére sem engedtek a „karikatúrafigurák – helyzetkomikumban” bazári csábításának. Miként a ringben zajló spandex-szappanoperák esetében, a felszínen egyszerű sémák és látványos fordulatok mentén zajló népszórakoztatás zajlik – a harsány legendaépítés mélyén azonban ugyanúgy valódi az összes fájdalom.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/04 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14061