KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/június
KRÓNIKA
• Szoboszlay Péter: Jan Poš (1920-1996)
AFRO-AMERIKAI FILM
• Turcsányi Sándor: Gangsta’ Paradise A fekete mozi
• Halápi Csaba: A közellenség Rap
OROSZ MÉDIA
• Vígh Zoltán: Kajf! Orosz média
• Vígh Zoltán: Kino
DOKUMENTUMFILM
• Simó György: Homunkuluszok es Holdjárók Beszélgetés Csepeli Györggyel és Wessely Annával
• Tamás Amaryllis: A szegények dühe Beszélgetés Ember Judittal
ANGELOPULOSZ
• Bori Erzsébet: Bűnbeesés közben Odüsszeusz tekintete
• Varga Balázs: A legmakacsabb brooklyni Harvey Keitel
• Vasák Benedek Balázs: A legmakacsabb brooklyni Harvey Keitel

• Tillmann József A.: A tengerparti kert Jarman, a kertész
• Bikácsy Gergely: Az írás meg a kép Marguerite Duras halálára
MARLENE DIETRICH
• Kőniger Miklós: Kicsit bolond Berlini hagyaték

• Pintér Judit: Egy város portréja Római szonáta
KRITIKA
• Bíró Yvette: Nyomkeresés a fehér városban Lisszaboni történet
• Bakács Tibor Settenkedő: Mitől szorong Hollywood? 12 majom
• Fábry Sándor: Nem fog a macska... Punta Grande
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Mary Reilly
• Ardai Zoltán: Las Vegas, végállomás
• Barna György: Az utolsó tánc
• Barotányi Zoltán: Showgirls
• Tamás Amaryllis: A tuti balhé
• Hegyi Gyula: Madárfészek
• Barna György: Közönséges bűnözők
• Harmat György: A szerelem színei

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kaliforniai rémálom

Varró Attila

Under the Silver Lake – amerikai, 2018. Rendezte és írta: David Robert Mitchell. Kép: Mike Gioulakis. Zene: Disasterpeace. Szereplők: Andrew Garfield (Sam), Riley Keough (Sarah), Laura Leigh (Mae), Zosia Mamet (Troy), Topher Grace. Gyártó: Pastel Productions / Stay Gold Features. Forgalmazó: Cinetel. Feliratos. 139 perc.

 

Miután David Robert Mitchell a 2015-ös Valami követtel visszacsempészte az álomszerűséget a kortárs amerikai horrorfilm fősodrába (utat nyitva a Tűnj el! vagy az It Comes at Night sikerének), meredeken felívelő pályájának Ponyvaregényében rögtön a posztmodern zsáner-hommage-ok és szerzői manírok aprópénzére is váltotta. A Kaliforniai rémálomban ezúttal a James Ellroy nevével fémjelzett modern Los Angeles-noir dekonstrukcióját végzi el az álomlogika láncfűrészével, valahol A nagy Lebowski és a Kék bársony határsávjában. Huszonéves slacker-hőse a szemben lakó dögös szomszédlány váratlan eltűnése után hobbinyomozásba kezd, egyre mélyebbre süllyedve a Silver Lake bohémnegyed sötét és zavaros mélyvízébe, ahol bizarr bűnözők szedik áldozataikat öleb-sorozatgyilkostól bagolyfejű femme fatale-ig – a rejtély kulcsa helyett azonban csak újabb és újabb pop-kulturális összeesküvés-elméletre talál, a noir-mystery pedig átadja helyét a horror-misztikumnak.

2012-es low-budget elsőfilmje óta Mitchell elkötelezett krónikása az amerikai kamaszálmok mögött rejtőző végtelen ürességnek, filmjeiben elveszett illúziókat katalogizál Első Szerelemről (The Myth of American Sleepover), Örökifjúságról (a Valami követ könyörtelen szörnyetege maga az elkerülhetetlen felnőtté válás, amelyet a szex-szel, utazással, baráti bulikkal csupán kissé elodázni lehet, elszökni előle soha), vagy éppen a Korlátlan Szexuális Kalandokról, amelyet a Kalifornia rémálom nyomozása ígér recskakezű voyeur-hősének – ám valódi beteljesülések helyett csupa coitus interruptus lidércnyomásos kudarcával szembesíti. Mintha csak maga a film is egy ilyen megszakított aktusba vonná a nézőt, a talányosabbnál talányosabb epizódok érzéki élmények áradatával ingerlik szexi filmidézetektől kihívó formai truvájokon át a Lynch-bazár minden csábkellékéig (lopakodó zoom, édesbús dízőz-szám, matrjoska-szerkezet), ám sem érdektelenné váló története, sem sablonos központi karakterei nem képesek eljuttatni egy kielégítő tetőpontig. Amennyiben az eredeti címben szereplő Ezüst-tó a mozivászon, Mitchell megragad a csillogó felszínén – mélyének kincsei kartávolságon kívül maradnak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/09 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13809