KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/június
KRÓNIKA
• Szoboszlay Péter: Jan Poš (1920-1996)
AFRO-AMERIKAI FILM
• Turcsányi Sándor: Gangsta’ Paradise A fekete mozi
• Halápi Csaba: A közellenség Rap
OROSZ MÉDIA
• Vígh Zoltán: Kajf! Orosz média
• Vígh Zoltán: Kino
DOKUMENTUMFILM
• Simó György: Homunkuluszok es Holdjárók Beszélgetés Csepeli Györggyel és Wessely Annával
• Tamás Amaryllis: A szegények dühe Beszélgetés Ember Judittal
ANGELOPULOSZ
• Bori Erzsébet: Bűnbeesés közben Odüsszeusz tekintete
• Varga Balázs: A legmakacsabb brooklyni Harvey Keitel
• Vasák Benedek Balázs: A legmakacsabb brooklyni Harvey Keitel

• Tillmann József A.: A tengerparti kert Jarman, a kertész
• Bikácsy Gergely: Az írás meg a kép Marguerite Duras halálára
MARLENE DIETRICH
• Kőniger Miklós: Kicsit bolond Berlini hagyaték

• Pintér Judit: Egy város portréja Római szonáta
KRITIKA
• Bíró Yvette: Nyomkeresés a fehér városban Lisszaboni történet
• Bakács Tibor Settenkedő: Mitől szorong Hollywood? 12 majom
• Fábry Sándor: Nem fog a macska... Punta Grande
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Mary Reilly
• Ardai Zoltán: Las Vegas, végállomás
• Barna György: Az utolsó tánc
• Barotányi Zoltán: Showgirls
• Tamás Amaryllis: A tuti balhé
• Hegyi Gyula: Madárfészek
• Barna György: Közönséges bűnözők
• Harmat György: A szerelem színei

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Solo: Egy Star Wars-történet

Andorka György

Solo: A Star Wars Story – amerikai, 2018. Rendezte: Ron Howard. Írta: Jonathan és Lawrence Kasdan. Kép: Bradford Young. Zene: John Powell. Szereplők: Alden Ehrenreich (Han Solo), Emilia Clarke (Qira), Woody Harrelson (Beckett), Paul Bettany (Dryden Vos), Donald Glover (Lando), Joonas Suotamo (Chewie). Gyártó: Walt Disney Pictures / Lucasfilm. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 135 perc.

 

Félő volt, hogy az új Star Wars-opusz, amelynek koporsójában a figurát túlságosan lazára vevő Lord–Miller rendezői duó célegyenesben történő menesztése tűnt az utolsó szögnek, leginkább a produkció mostoha sorsa miatt fog bekerülni a történelemkönyvekbe; a váltásként érkező Ron Howard előtt azonban, aki a színtiszta eszképizmusban megmártózva rég nem használt izmokat melegített be, kalapot lehet emelni: a rutinos mesterember végül kitűnően sikerült, szerethető alkotást hozott össze.

 Mintha csak a munka utolsó hónapjait fémjelző „ne vacakoljunk”-hozzáállást tükrözné, a Solo amolyan B-filmes feszességel bíró, üresjáratokat nélkülöző darab lett: a „menekülő szerelmesek”-motívummal indító, nagyívű heist-sztoriban kiteljesedő űrponyvában energikus akciószekvenciák követik egymást, a fináléban egy szellemesen megírt, leginkább fékezett habzású Tarantino-etűdre emlékeztető standoff-szituációval. A koréliai sikátorokból a birodalmi lövészárkokba pottyanó, majd tolvajok bandájához csapódó Han karakteríve mindeközben átgondoltan épül, ahogyan a kalandok végére a figurában rejlő idealizmus óhatatlanul megtörik az árulások és csalódások szirtjein – a hideget-meleget kapó Ehrenreich vállát lehetetlen feladat nyomta, mégis hamar a szívünkbe lopja magát. A Zsivány egyes és Az utolsó Jedik grandiózus drámái mellett a közönségkedvenc csibész eredettörténete éppen visszafogottságával és fókuszáltságával nyerheti el a szimpátiánkat: hiába a kismillió kikacsintás és a franchise-állandók (kizökkenne a világ egy fárasztó beszólásokat pufogtató robotszereplő vagy szűk járatokban manőverező Sólyom nélkül), mégsem nyög társfilmjei terhe alatt; saját meséjébe fog, amelynek a végén úgy érezzük, bármerre vihet az út – a társbérletes univerzumok pókhálójába gabalyodott évtizedben pedig ennyi is elég, hogy egy pillanatra a szabadság illata csapja meg az embert.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/07 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13737