KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/június
KRÓNIKA
• Szoboszlay Péter: Jan Poš (1920-1996)
AFRO-AMERIKAI FILM
• Turcsányi Sándor: Gangsta’ Paradise A fekete mozi
• Halápi Csaba: A közellenség Rap
OROSZ MÉDIA
• Vígh Zoltán: Kajf! Orosz média
• Vígh Zoltán: Kino
DOKUMENTUMFILM
• Simó György: Homunkuluszok es Holdjárók Beszélgetés Csepeli Györggyel és Wessely Annával
• Tamás Amaryllis: A szegények dühe Beszélgetés Ember Judittal
ANGELOPULOSZ
• Bori Erzsébet: Bűnbeesés közben Odüsszeusz tekintete
• Varga Balázs: A legmakacsabb brooklyni Harvey Keitel
• Vasák Benedek Balázs: A legmakacsabb brooklyni Harvey Keitel

• Tillmann József A.: A tengerparti kert Jarman, a kertész
• Bikácsy Gergely: Az írás meg a kép Marguerite Duras halálára
MARLENE DIETRICH
• Kőniger Miklós: Kicsit bolond Berlini hagyaték

• Pintér Judit: Egy város portréja Római szonáta
KRITIKA
• Bíró Yvette: Nyomkeresés a fehér városban Lisszaboni történet
• Bakács Tibor Settenkedő: Mitől szorong Hollywood? 12 majom
• Fábry Sándor: Nem fog a macska... Punta Grande
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Mary Reilly
• Ardai Zoltán: Las Vegas, végállomás
• Barna György: Az utolsó tánc
• Barotányi Zoltán: Showgirls
• Tamás Amaryllis: A tuti balhé
• Hegyi Gyula: Madárfészek
• Barna György: Közönséges bűnözők
• Harmat György: A szerelem színei

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Második esély

Forgács Nóra Kinga

En chance til – dán, 2014. Rendezte: Susanne Bier. Írta: Anders Thomas Jensen. Kép: Michael Snyman. Zene: Johan Söderqvist. Szereplők: Nikolaj Coster-Waldau (Andreas), Ulrich Thomsen (Simon), Nikolaj Lie Kaas (Tristan), Maria Bonnevie (Anna). Gyártó: Zentropa / DR / Film Fyn. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 120 perc.

 

A dán Susanne Bier (Testvéred feleségét..., Esküvő után, a Golden Globe- és Oscar- díjas Egy jobb világ) és állandó forgatókönyvíró társa, Anders Thomas Jensen (a Zöld hentesek és az Ádám almái író-rendezője) legújabb opusát, a Második esélyt a 2014-es Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon mutatták be. Munkáik hatásában fontos szerepe van az információadagolás sajátosan precíz módjának, így a cselekmény bemutatása erősen ellenjavallt, különösen igaz ez a legfrissebb darabra, ami őrzi ugyan a Bier-Jensen univerzum két visszatérő vonását (a drámaiság megőrzése a melodrámai dúsítás ellenére, több nagyjából egyenrangú szereplő mozgatása), mégis egyértelmű lépéseket tesz egy kiemelt figura döntéseinek a középpontba helyezése és ezzel párhuzamosan egy zsáner(család), a bűnügyi film felé. Ám egy harmadik visszatérő motívumot is tovább visz a film, egy társadalmat szolgáló, alapvetően jó szereplő kerül morálisan ambivalens, szélsőséges helyzetbe (az Afganisztánban szolgálatot teljesítő békefenntartó vagy az Afrikában dolgozó orvos után most egy rendőr), ez most fő konfliktussá válik, így mégsem lehet teljesen eltekinteni a sztori exponálásától.

Andreas és társa, Simon egy drogfüggő pár lakásán razziáznak és egy csecsemőt találnak borzalmas körülmények között. Andreas friss édesapa, mélyen megviseli az eset, minden hivatalos lehetőséget végigjár, hogy a karcos múlttal bíró Tristantól és barátnőjétől, Sannétól gondozásba kerüljön a pici, ám igyekezete hiábavaló. Mikor saját gyermeke váratlanul meghal, felesége, Anna pedig öngyilkossággal fenyegetőzik, Andreas úgy dönt, saját fia holttestét kicseréli Tristan és Sanne egészséges kisfiára. Andreas azzal nem számol, hogy – ahogyan más Bier-hősök sem – ő sem kerülheti el a szembenézést, sem pedig sorsa további kihívásait. A Bier-filmekben szintén visszatérően megjelenő hiányt most egy aprócska holttest jelzi, és addig nem lelhet majd békét, míg meg nem találja a testet, és meg nem érti minden titkát.

A Második esély hideg zug, az intimitás, biztonság, szabadság pillanataira nincs idő, formalizáltabb, kevésbé élő világot ismerünk meg. A Bier-Jensen páros azonban nem hazudtolja meg magát, hisznek abban, hogy a rossz ellen ugyan nincs védelem, de létezik új kezdet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/02 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12186