KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/június
KRÓNIKA
• Szoboszlay Péter: Jan Poš (1920-1996)
AFRO-AMERIKAI FILM
• Turcsányi Sándor: Gangsta’ Paradise A fekete mozi
• Halápi Csaba: A közellenség Rap
OROSZ MÉDIA
• Vígh Zoltán: Kajf! Orosz média
• Vígh Zoltán: Kino
DOKUMENTUMFILM
• Simó György: Homunkuluszok es Holdjárók Beszélgetés Csepeli Györggyel és Wessely Annával
• Tamás Amaryllis: A szegények dühe Beszélgetés Ember Judittal
ANGELOPULOSZ
• Bori Erzsébet: Bűnbeesés közben Odüsszeusz tekintete
• Varga Balázs: A legmakacsabb brooklyni Harvey Keitel
• Vasák Benedek Balázs: A legmakacsabb brooklyni Harvey Keitel

• Tillmann József A.: A tengerparti kert Jarman, a kertész
• Bikácsy Gergely: Az írás meg a kép Marguerite Duras halálára
MARLENE DIETRICH
• Kőniger Miklós: Kicsit bolond Berlini hagyaték

• Pintér Judit: Egy város portréja Római szonáta
KRITIKA
• Bíró Yvette: Nyomkeresés a fehér városban Lisszaboni történet
• Bakács Tibor Settenkedő: Mitől szorong Hollywood? 12 majom
• Fábry Sándor: Nem fog a macska... Punta Grande
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Mary Reilly
• Ardai Zoltán: Las Vegas, végállomás
• Barna György: Az utolsó tánc
• Barotányi Zoltán: Showgirls
• Tamás Amaryllis: A tuti balhé
• Hegyi Gyula: Madárfészek
• Barna György: Közönséges bűnözők
• Harmat György: A szerelem színei

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A két Lotti

Tamás Amaryllis

Erich Kästner A két Lotti című könnyed-derűs lélekregénye eddig nyolc kiadást ért meg nálunk harmincöt esztendő alatt. A happy endes történet csattanójaként azt kérdezi Lotti: most, hogy anyu és apu újra együtt vannak velünk, ugye lehetnek még testvéreink? Fiúkat vagy lányokat akarnátok? – érdeklődnek tőlük. Fiúkat és lányokat! – mondja Lotte. Luise pedig szíve mélyéből kiáltja: Csupa ikreket!

Joseph Vilsmaier maira hangszerelt filmes adaptációja láttán – a válási árvák tízezrei feletti fájdalmas kesergés helyett – az ikerségről, mint olyanról még talán az is el-elmeditál, aki nem ikerpár egyik feleként látta meg a napvilágot. Az Ikrek az egyik legősibb zodiákus jegy. Az Ikrek korszakának káldeus papjai már hatezer évvel ezelőtt megfigyelőtornyokból kémlelték az eget, e korszakban alakult ki az írás, az egymással való érintkezés és kapcsolattartás fontossága e zodiákus jegynek (és szülötteinek) legjellemzőbbje. „Nincsen emberiség, csak Péter és Pál van”, írta Kosztolányi. Nincsenek válási árvák, szétszakított ikerpárok – csak Lotték és Louisék, sugallja ez az embermeleg történet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/04 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1132