|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziAz utolsó óraGyőrffy Iván
The 11th Hour – amerikai, 2007. Rendezte: Leila Conners Petersen és Nadia Conners. Írta: Nadia Conners, Leila Conners Petersen és Leonardo DiCaprio. Zene: Jean-Pascal Beintus. Szereplők: Kenny Ausubel, Janine Benyus, Sylvia Earle, Gloria Flora, Michel Gelobter. Gyártó: Appian Way / Greenhour / Tree Media Group. Forgalmazó: Intercom. Feliratos. 92 perc.
A segélykiáltásoknak ma már se szeri, se száma a filmes világban: Godfrey Reggio látomásos panorámafilmjeitől, a Qatsi-trilógiától a Föld jelenét és jövőjét boncolgató BBC-sorozatokig komoly piaca van az ökokatasztrófával vagy az emberi nem apokaliptikus válságjelenségeivel foglalkozó szakmunkáknak. Még akkor is, ha eltekintünk a tematikus tévécsatornák kínálta öncélú borzongásserkentőktől és katasztrófa-realityktől. De miben különbözik tőlük Az utolsó óra, ez a velejéig hollywoodi produktum, amelyben Leonardo DiCaprio és Mihail Gorbacsov kéz a kézben igyekszik meggyőzni a 300 milliós szuperhatalom népességét, és másodsorban persze az emberiség 6 milliárdot jócskán meghaladó „maradékát” is: eddig, és ne tovább! Leginkább a szempontok sokféleségében, az egymást kiegészítő gondolatokban, tényekben, javaslatokban, a mohó igyekezetben, hogy közérthető módon sűrítse másfél órába a földtörténet úgymond végzetes utolsó másodperceinek krónikáját. A filmidő kétharmada állapotjelentés (halódó ökoszisztéma, halódó emberiség), utolsó egyharmada alternatíva (gazdasági-kulturális reform, megújuló technológiák) – ez utóbbi önálló filmet érdemelne, ezért csak remélhetjük, hogy lesz folytatás.
Az ilyen típusú dokumentumoknál mindig kényes az egyensúly kép és hang, narráció és illusztráció között. Itt a beszélő fejeké a pálma, Stephen Hawkingtól az onondaga sámánig – ám lenyűgöző archív felvételekkel, mai életképekkel, ritkán előszüremlő szolid háttérzenével körítve. Az utolsó óra hamisítatlan „rábeszélőgép”. De annak igazán elsőrangú.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 857 átlag: 5.52 |
|
|
|
|