|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégKülvárosi rockerekSahár Szilveszter
Wassup Rockers – amerikai, 2007. Rendezte és írta: Larry Clark. Kép: Steve Gainer. Zene: Harry Cody. Szereplők: Jonathan Velasquez (Jonathan), Francisco Pedrasa (Kiko), Milton Velasquez (Milton), Laura Cellner (Jade), Carlos Velasco (Carlos). Gyártó: Glass Key / Wildcard Productions / Capital Entertainment. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 111 perc.
Az ifjúság érdes modorának Larry Clark-i víziójára csodálkozhatunk rá ismét: latino Ramones-mánia a hip-hop rengetegben. Punk zúzás jön a hangfalakból (a soundtracket érdemes beszerezni, nagyon jó): háromakkordos, a semmibe süvöltött energiazene, ami semmiről nem szól önmagán és a spontán pillanatkisüléseken kívül: pont mint a srácok élete. Itt is, a Kölykökben és a Ken Parkban is. Clark visszatért a gördeszkás kamikaze-paradigmához. Tizenkevés éves gyerekek (12-16 között nagyjából) a gettóból egy nap bebuszoznak gördeszkázni Beverly Hills-be, csajokkal ismerkednek, trend-partyba csöppennek, rendőrökkel kerülnek konfliktusba, meg mindenkivel nagyjából, akivel találkoznak. Durva dolgok történnek velük, de az egész felvezetése erősen köznapi és pátoszmentes – a banális motívumok csak akkor telnek mélységgel, ha akarjuk.
Nem drámát látunk, hanem lenyomatot, film-lakmuszpapírt a kamikaze kölykökről. Ismét amatőrszereplők adják önmagukat és ez jó, persze „szakmai” szempontból nem annyira - a tinikurvát előadó kiscsaj például olyan mint egy rossz karikatúra. Beszélő fejek váltják a beállitott jelenetekbe oltott improvizációkat, és vannak ugyan drámai események, de belesimulnak a lötyögésbe, nem emelkednek ki. Folyamatos, parttalan csevegés, szexről, az életről, arról, hogy mit kéne csinálni és mit nem kéne, ki halt meg, ki él tovább, minden folyik, pantha rhei.
Akinek semmi affinitása nincs a hardcore ifjúsági szubkultúrákhoz, és aki társadalmi mélyelemzést és katarzist vár a lepusztult szuburbia érzékeny és érzéki kamaszairól, az csalódni fog. Mert Clark nem pörgős szubkult-akciómozit és nem is társadalmi mélyfúrást készített. Az ő pályája a háromakkordos esztétika, és a srácokkal együtt rezgő kamera. Az egykori tulsai junkie, akiből fotós, majd filmrendező lett, nem változott sokat, nyomja tovább a kamasztematikájú monomániáját, mint a motolla. Ugyanolyan eszközökkel és ugyanolyan szinten mint korábban – helybenjáró voyeur a szubkultúra-sivatagban. Egy vetítést azért megér.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 815 átlag: 5.48 |
|
|
|
|