|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégBűnügyi regényHerpai Gergely
Romanzo criminale – olasz, 2006. Rendezte: Michele Placido. Írta: Giancarlo de Cataldo. Kép: Luca Bigazzi. Zene: Paolo Buonvino. Szereplők: Kim Rossi Stuart (Il Freddo), Anna Mouglalis (Patrizia), Pierfrancesco Favino (Liban), Claudio Santamaria (Dandi). Gyártó: Aquarius Film. Forgalmazó: Mokép. Feliratos. 152 perc.
Michele Placido neve legtöbbünk számára a nálunk is nagy sikert aratott tévésorozat, a Polip Cattani felügyelőjeként ismerős, ebben a filmben viszont rendezői képességeit kamatoztatja. A Bűnügyi regény Olaszország 70-es évektől 90-es évekig tartó korszakába röpít vissza minket, és részben megtörtént eseményeken alapuló gengsztertörténetet mesél el. A „Liban” nevű lepukkant maffiózó és néhány gyerekkori barátja bandát alapít, és a modern bűnözés semmilyen válfajától sem riadva vissza (terrorizmus, emberrablás, kábítószer-kereskedelem) egyre nagyobb hatalomra törnek az olasz alvilágban.
A film első szakasza a hetvenes évek francia noirjait idézi, akár a rendkívül sötét képi világot, akár a különféle alvilági figurák viszonyait nézzük. Az eleinte virágzó alvilági üzletmenetet nem a tehetetlennek, sőt balféknek tűnő és az egyik gengszter prostituált barátnőjéhez őrülten vonzódó nyomozó töri meg, hanem az egymás ellen is konspiráló gengszterek. Később aztán lassan kiderül, hogy a bűnbanda néhány tagja felsőbb politikai körökkel szűrte össze a levet, és ezzel saját vesztüket is okozzák – innentől kezdve egymást váltogatják a különféle orgyilkosságok, merényletek és vendetták. A Polipból már ismerős párbeszéd-özön miatt eleinte nehezen rázódik bele a néző a flashbackekkel is tarkított, helyenként igencsak kusza eseményekbe, azonban a hol megrázó, hol depressziós, de mindenképpen szuggesztív hangulat idővel székéhez szögezi az embert.
Brian de Palma vagy Francis Ford Coppola gengszterfilmjeinek csúcsaira ugyan nem jutunk el, és a szándékosan retró-stíl egyeseket talán zavarhat, de akinek tetszett a Polip, annak érdemes beülnie erre a bűnügyi regényre is.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 915 átlag: 5.56 |
|
|
|
|