|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
DVDProducerekTosoki Gyula
The Producers – amerikai, 1967. Rendezte: Mel Brooks. Szereplők: Zero Mostel, Gene Wilder, Kenneth Mars, Estelle Winwood. Forgalmazó: InterCom. 88 perc.
A vígjátékguru és paródiamester Mel Brooksnak köztudottan nincs humora, egyszer azonban kijött neki a lépés, és sikerült összeütnie egy hosszabb távon is életképes komédiát. Filmkészítői pályája hajnalán történt mindez, idestova negyven éve, jellemzően akkor, amikor – életében tán először, de mindenképp utoljára – nem hozott, hanem originálisan személyes anyagból dolgozott. A Producerek minden tekintetben kiállja a szerzőiség próbáját, Brooks a maga életanyagát, Broadway-szerzőként megélt tapasztalatait felhasználva írta meg a forgatókönyvét.
A történet hőse a valaha jobb napokat látott színházi impresszárió és eseti könyvelője, akik kisütik, hogy bizonyos feltételek mellett egy sikertelen darab is hozhat a konyhára, ezért hozzálátnak megkeresni és színre vinni a világ leghitványabb színpadi művét. A bizarr alapszituáció alkalmat kínál Brooks számára, hogy vaskos poénok sorában ironizáljon a sóbiznisz felett, és noha gegjeinek inkább nagyobb, mint kisebb hányada igen bárgyú, akad számos olyan is, amely tréningezi a gyomrot. Igaz, a mérsékelten vicces, alkalmasint irritálóan alacsony humortartalmú jelenetek miatt nem zökkenőmentes a történetre hangolódás folyamata, ráadásul a színészvezetés módja is teszteli a néző türelmét, a film mégis működik. A lecsúszott producert adó színházi színész, Zero Mostel a filmtörténet legnagyszerűbb ripacsa, és a nyomdokain járó többi komédiás is alig marad el mögötte: ennyi begyurmásodott arcot és elnagyolt gesztust a némafilm-korszak óta nem láthatott néző a moziban. A Producerek az ősburleszk hollywoodi, búvópatakszerű továbbélésének dokumentuma.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1132 átlag: 5.4 |
|
boorman | #1 dátum: 2006-07-18 18:39 | Válasz | "A vígjátékguru és paródiamester Mel Brooksnak köztudottan nincs humora, egyszer azonban kijött neki a lépés, és sikerült összeütnie egy hosszabb távon is életképes komédiát."
Ez ugye csak valami vicc, amelynek megértéséhez legalábbis brooksi-i humorérzékkel kell rendelkezünk?
Nem akarok senkit megbántani, de ez a felütés a Producerek DVD kritikájához kicsit erős. |
|
|
|