KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/május
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: René Clément halálára
• Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
• Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
• Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
• Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
• Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
• Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
• Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
• Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban

• Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
• Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
• Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
• Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
• Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
• Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
• Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
• Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
• Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
• Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
• Hegyi Gyula: City Hall
• Hungler Tímea: A halál napja
• Harmat György: A gyanú árnyéka
• Hungler Tímea: Tökéletes másolat
• Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
• Tamás Amaryllis: Az esküdt

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Huligánok

Vincze Teréz

Hooligans – brit, 2006. Rendezte: Lexi Alexander. Írta: Lexi Alexander és Dougie Brimson. Kép: Alexander Buono. Zene: Christopher Franke. Szereplők: Elijah Wood (Matt), Leo Gregory (Bovver), Claire Forlani (Shannon), Charlie Hunnam (Dunham). Gyártó: Baker Street / Odd Lot Entertainment. Forgalmazó: SPI. Feliratos. 109 perc.

 

Így, labdarúgó-világbajnokság idején mi sem aktuálisabb téma, mint a futballhuliganizmus. A közelmúltban láthattuk ennek alternatívabb kinézetű, fésületlenebb változatát, melyben a Chelsea drukkerek kemény magjának egyik tagjával azonosulva tehettük fel a jogos kérdést: miért van szükség véres bunyókhoz arra, hogy ezek a fickók egyáltalán érezzék még, hogy élnek (A futball-faktor).

A Huligánok című film ugyanakkor némileg jólfésültebben, hagyományosabb drámai szerkezetben meséli el a West Ham United futballcsapatának „cégéhez” (a meccsnézés helyett az ellenfél szurkolóinak bandáival vívott utcai harcok iránt lelkesedők csapata) tartozó „szurkolók” szigorú bajtársiassággal, heroikus küzdelmekkel, múltbéli súlyos titkokkal és galád árulással tarkított akciódús hétköznapjait.

A film különös érdekessége és erénye is egyben, hogy egy kívülről, nagyon más világból érkező figurán, az Elijah Wood alakította Matten és az ő átalakulásán keresztül érzékelteti a futballhuliganizmus jelenségének azokat a sajátosságait, melyek részben magyarázzák a furcsa tényt, hogy e bandák tagjai legtöbbször egyáltalán nem surmó, társadalmon kívüli figurák, hanem decens polgári foglakozást űző, több gyermekes családapák.

Matt – miután egy szerencsétlen félreértés nyomán kirúgják a Harvard újságíró szakáról – nővérét meglátogatni érkezik Londonba. Itt sógora öccsének szárnyai alatt sodródik bele a céges ügyekbe, és az eminens, rendszeresen naplót író szelíd fiúból lassan a B-közép véres öklű hőse válik. Az ő átalakulása, ahogyan a személyes kapcsolatok és a bandaszellem sajátos keveredése alkalmanként erkölcsi kötelességgé teszi az erőszakot, a nézőt is arra ösztönzi, hogy a jelenség dinamikáját gondolja végig – aminek tehát nem feltétlenül a kemény gyerekkor, a szegénység vagy a társadalmi kitaszítottság a mozgatóereje.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/06 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8639