|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégAz asszony is emberGervai András
Ez az eredetileg a tv-nek készült vígjáték (?) a női egyenjogúság napjainkban divatos, kétségtelenül fontos és aktuális témájával foglalkozik – sajnos bántóan hiteltelenül és elviselhetetlenül unalmasán. Az alaptörténet meglehetősen semmitmondó: színészfeleség – Angelica Domröse alakítja – 15 évi házasság után váratlanul rádöbben, hogy kapcsolata férjével elszürkült, s kitörve a „babaotthon” zártságából, komformista légköréből, állást vállal, sofőr lesz. A szerepek felcserélődnek, most ő hagyja társára a háztartás és a gyereknevelés ezernyi nyűgét, s ő fordul lefekvés után rögtön a fal felé. A befejezés, akárcsak a korábbi „fordulatok” is, erőszakoltnak hat: a hősnőnek a termelésbe tett kirándulása fiaskóval végződik. Mint dolgozó nő sem tudja magát teljes értékű emberként elfogadtatni; elismerést nem a munkájával, csupán csinosságával, női mivoltával szerezhet. Inkább felmond tehát, s vissza akar térni a családi tűzhelyhez.
A tanmese cselekménye vékonyka, dramaturgiai gépezete pedig alig vagy sehogy sem működik. Igazi művészet, ahogy e napjainkban játszódó, úgynevezett mai tárgyú műből az alkotóknak a legfontosabbat, a valóságot sikerült eltüntetniük. A környezetrajz mindvégig élettelen, díszlet csupán, a figurák és dialógusaik pedig papiros-ízűek. Valójában a nő társadalmi helyének, szerepének problematikája legfeljebb annyira izgatta az alkotókat, mint egy szalonvígjáték szerzőiét. Mert lényegében se erről a kérdésről, se másról nincs semmilyen közlendőjük.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1182 átlag: 5.62 |
|
|
|
|