|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégÉjszakai csendbenTótisz András
Csendes az éj. És hideg. Havas a folyópart, a tengerparti kisváros, ahol a gyerekek sötétedéskor ijedten sietnek haza, mert az utcán gyilkos garázdálkodik. A gyerekek mellé lép, átkarolja őket, és egy játékot mutat nekik. Kis türelemjátékot, amin egy macska látható, és golyókat kell lyukakba ügyeskedni. Ma nem ritkaság, valamikor a háború előtti Lengyelországban az lehetett, a gyerekek rácsodálkoztak, és a gyilkos a tarkójukhoz szorított pisztollyal lőtt.
Lélektani krimi ez a film, amelybe apait, anyait beleadtak (Ladislav Fuksnak, a Hullaégető írójának nálunk is megjelent, Az utolsó ügy című könyvéből készült). Romantikus ifjúkori barátságot, a rendőrfelügyelő problémáját fiával, aki maga is belekeveredik az ügybe, látszólag évtizede lezárt, de a felszín alatt még izzó szerelmi drámát... Más részről hiteles, szépen megkomponált képeket arról a bizonyos behavazott városról, meghitt zugairól, meleg, zajos matrózkocsmáiról, a felügyelő polgári lakásáról (csodálatos bőrfoteleivel, dolgozószobájával, családi ebédlőjével), szertartásos, régi vágású kényelmetlenségéről. Csillognak a régi rézműszerek, puhán nyílik, csukódik a szekrényfiók, amelyben a pisztolyok vannak.
Közben a lélektani krimi alapkövetelménye szerint lassan és feltartóztathatatlanul halad a cselekmény a tragédia felé. Tudjuk, hogy a lassúság milyen alkalmas a feszültség megteremtésére, fokozására. Ha aztán, egyszer, robbanásszerűen felgyorsulnak az események. Itt ez a váltás hiányzik, és talán ezért maradt meg a film utáni benyomások között a kelleténél erősebben ez a jelző: lassú.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1087 átlag: 5.55 |
|
|
|
|