KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/május
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: René Clément halálára
• Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
• Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
• Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
• Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
• Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
• Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
• Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
• Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban

• Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
• Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
• Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
• Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
• Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
• Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
• Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
• Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
• Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
• Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
• Hegyi Gyula: City Hall
• Hungler Tímea: A halál napja
• Harmat György: A gyanú árnyéka
• Hungler Tímea: Tökéletes másolat
• Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
• Tamás Amaryllis: Az esküdt

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A vidéki lány

Bikácsy Gergely

 

A tegnapi „új hullámok” között talán a legérdekesebb a svájci „nouvelle vague”. Már csak azért is, mert némileg késve, a hatvanas évek legvégén bontakozott ki. De különös azért is, mert négy-öt genfi rendező teremtette meg, rendkívül szűk anyagi és még szűkebb befogadói háttérrel, filmkultúra-hagyományok nélkül. Magyarul: svájci francia film előttük alig létezett, másfél-kétmillió hazai nézőre számíthattak (valójában ennek töredékére). Tanner, Goretta és Soutter ilyen körülmények között kezdtek filmet csinálni. Istenkísértő vállalkozás; talán ezért sikerült.

Több mint tíz éve, Tanner legjobb filmjének, a Szalamandrának egyik hőse Párizsba indul: „Ott is ellenszenvesek az emberek, de az már csak az ő dolguk” – mondja. Goretta új munkája, A vidéki lány itt kezdődik. Igaz, az ő főhőse, Christine nem Svájcból, hanem egy francia provinciából, valamely füstös és fantáziátlan lotaringiai iparvárosból indul Párizsba, munkát és nyitottabb életet keresni. Persze egyik terve sem sikerül. Szeretője lesz egy rokonszenvesen hallgatag svájci-német fiatalembernek, de mellette is úgy érzi, hogy mellékszereplő. „Nem akarok zárójelben élni” – mondja. Később összebarátkozik egy sodródó, boldogtalan, de az életben valahogy mégis több örömet találó állástalan színésznővel. Christine szerepét kitűnő tehetség játssza: Nathalie Baye; barátnőjét még kiválóbb, a Katharina Blum és A bádogdob főszereplője, Angela Winkler. De nemcsak ezért, a szépen, ízlésesen, mértéktartóan s némi szomorkás humorral elképzelt történet révén is nyilvánvalóan a filmnek ez a főszála ígért valódi művészi sikert. Mégsem lett az, mint ahogy a film is ízetlen s didaktikus tanmesévé szürkül. Christine megcsömörlik a „nagyvilági kalandoktól”, a hazug „lehetőségektől”, a párizsi élettől. Nagyiparosok vidéki kastélyában öreg pénzemberek érzékeit borzoló futóversenyt nyer. A női önérzetét megalázó szennyes pénzjutalmat átadja barátnőjének, s ő maga fáradt, ám boldog mosollyal hazaindul a „falujába”.

Elkeserítő. De csak a film vége az, amikor Claude Goretta mélyértelmű művész is kívánna lenni. Pedig másfajta tehetség. A filmi kisrealizmus ezúttal legjobb értelemben vett, gondos, halk, ízléses kimunkálásához ért. A Meghívás egy kerti ünnepélyre, a Csipkeverő lány után ez a nálunk harmadikként bemutatott alkotása nem jó film. Goretta forgatókönyvíróként láthatólag halovány. Képi világa van, stílusérzéke is a mozgóképekhez. Történetet viszont nem tud bonyolítani, figuráit nem tudja „helyzetbe hozni”. Hogy elcsépelt jelzővel fejezzük be: a „csehovi”, cselekménytelen (vagy annak látszó), bujkáló humorú film az ő világa. De ilyesmihez hibátlan forgatókönyv kell, mint eddig legjobb filmje, a Csipkeverő lány esetében (mely mögött kiváló regény, Pascal Lainé könyve állt). Sőt: őrködött.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/08 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7013