Láttuk még

A szelíd vadnyugat

Hollós László

Mintha kezdenének divatba jönni a századeleji Amerikát bemutató filmek. A nem is oly régen vetített, Oscar-díjas Mennyei napok után íme, egy újabb „ellen-western”. Itt már nincsenek legendás pisztolypárbajok, harcias indiánok: a rettenthetetlen revolverhősök csillaga régen leáldozott. A vadnyugat megváltozott. Amíg Európa a nagy háborúra készülődik, addig az Új Haza a rohamos gazdasági fejlődés időszakát éli. Az úgynevezett kisemberek csapatostul vándorolnak az Államok egyik végéből a másikba, hogy embertelen körülmények között, kemény munkával keressék meg a betevő falatot.

Richard Pearce filmjének hősnője is útra kel kislányával, hogy a távoli és kietlen Wyoming egy még kietlenebb tanyáján magányosan élő farmer háztartását vezesse. Megismerhetjük a kopár vidéket és a zord időjárást, bepillanthatunk a mindennapos paraszti munkába, látunk tehénellést, disznóherélést, sőt még egy valódi farmeresküvőt is. Ám a szereplőkről alig tudunk meg valamit, nincsenek egyéni jellemvonásaik, egyszerű tárgyként olvadnak környezetükbe. Mindez öncélúan naturalista (lám, milyen kegyetlen világ is ez!) és érzelmesnek szánt képekkel mondatik el. A jelenetek túlságosan is elnyújtottak. Persze, meglehet azért, mert a szelíd vadnyugattal ismertetnek meg bennünket. Ennek ellenére: a farmerek életét bemutatni szándékozó film azért még lehetne izgalmas és érdekfeszítő.

A rendező és Fred Murphy operatőr szakítottak a hagyományos neoromantikával, és alkotásukban megkísérelték a realista és a dokumentarista eszközök ötvözését. Az eredmény: unalmas és vontatott film. Így azután az ország, a vadnyugat (szelíd?) gazdasági átalakulásáról csupán annyit tud meg a néző, hogy a kemény tél egyaránt próbára tesz embert és állatot, és hogy de nehéz is volt farmernek lenni a századelő Amerikájában.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1982/09 48-49. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6983

Cikk értékelése:

szavazat: 2345 átlag: 5.38