|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
TévémoziEgy halálraítélt megszököttHegedűs Zoltán
Azt hiszem, aligha van még filmrendező Robert Bressonon kívül, aki ilyen megszállott következetességgel szentelte volna minden művét, köztük nem egy remekművét – bármit mondjon is a részvétlen kritika – a lelki szenvedés, s nem egyszer a testi gyötrelem ábrázolásának (Jeanne d’Arc pere, Mouchette, Lancelot du lac). Annyi visszautasítás, értetlenség, közöny ellenére! Azzal a keresztényi gondolattal, hogy enyhítheti a kifogyhatatlan szenvedést, mely hivő és hitetlen leiekre egyaránt nehezedik.
Az Egy halálraítélt megszökött korai Bresson-mű, de már a kiérlelt bressoni formalátással, stílussal; azzal a komor, puritán képi világgal, mely megidézhető egy csupasz falú börtöncellában egy küblivel, egy szalmazsákkal, bevérzett inggel, s olyan fegyelmezett natúrszereplőkkel, akik a – leszűkített kameraállásban – amúgyis csak sejthetők, csak megnyíló ajtóréseken, lépcsőfordulókon érzékelhetők, de a beszűrődő, fenyegető zajokkal, ijesztő hangokkal állandóan jelenlevő környezeti hatásokat nem lereagálják, hanem a rettegésig, az idegbomlásig élik, olyan atmoszférát teremtve, melyben a legképtelenebb gondolat is megvalósíthatónak tűnhet, így Fontaine hadnagy szökési terve. Színhely: Lyon, 1943, a hírhedt emlékű náci börtön. De ez a Belmondo-, és Delon-féle kalandokat invokáló helyszín és terv Bressonnál minden mást szülhet, csak „kalandot” nem. Vagy ha azt, létbeli kalandot, az igazit, melynek minden percében halálra készen dolgozik az ész és a lélek a terv megvalósulásán. Egyszerűen, magától értetődőn, mint egy kézműves műhelyben.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 895 átlag: 5.34 |
|
|
|
|