KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/május
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: René Clément halálára
• Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
• Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
• Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
• Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
• Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
• Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
• Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
• Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban

• Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
• Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
• Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
• Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
• Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
• Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
• Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
• Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
• Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
• Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
• Hegyi Gyula: City Hall
• Hungler Tímea: A halál napja
• Harmat György: A gyanú árnyéka
• Hungler Tímea: Tökéletes másolat
• Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
• Tamás Amaryllis: Az esküdt

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kisvárosi fojtogató

Simándi Júlia

Claude Chabrol, aki A szép Serge-zsel, az Unokafivérekkel a francia új hullám egyik szülőatyja volt, már vagy két évtizede változó fajsúlyú bűnügyi történetek interpretálásával kísérletezik. A hitchcocki vonalat folytatja: rejtett érzelmek, lappangó feszültségek, baljós hangulatok, titkos félelmek légkörében különös emberek hajtják végre sötét tetteiket. Simenon írása, amely e film alapjául szolgált, eleve lemond a külsőséges, látványos, harsány izgalmakról a lélektani indítékok vizsgálata, az elfojtott indulatok lassú fölhalmozódásának s egy paranoiás folyamat aprólékos bemutatása javára. Az időből kiszakított, jellegzetesen francia, kisvárosi miliő képi megjelenítése cizellált keretbe foglalja a rettegett fojtogató történetét. S ez a keret olyan tökéletes, hogy magának követeli a néző teljes figyelmét, amelyet a tempótlan cselekmény amúgy sem köt le.

Rendkívüli finomsággal és pontossággal mutatja be Chabrol azt a kisszerű, állóvíz-mozdulatlanságú, álmosítóan egyhangú világot, amelyben hősei – a beteg feleségét ápoló kalaposmester és a sokgyermekes kis örmény szabó – vegetálnak. (Michel Serrault és Charles Aznavour alakítása elsőrangú.) A mindennapos kártyaparti és biliárd a kávéházban, a macskaköves, szűk utca mindig változatlan arculata, az ódon üzlethelyiségek fülledt levegője, a folyton szemerkélő eső mesterien létrehozott világ, amely szinte sóvárogva várja, hogy történjék már valami, akármi, akár valami szörnyűség. És színre lép a titokzatos fojtogató... Végül persze mindent megtudunk, sokszor már akkor, még mielőtt igazán kíváncsiak lennénk rá. Az egyetlen titok, ami megfejtetlen marad: a kalapos és a szabó különös kapcsolata; beteljesületlen ígérete a filmnek, amely végeredményben magán hordozza a magas szintű mesterségbeli tudás – s ezen a színészi játék és az operatőri munka is értendő – valamennyi jegyét, mégis unalmas és érdektelen. A legzseniálisabb festményt is csak kevesen képesek órák hosszat élvezettel nézegetni, hát még ha nem is maga a kép az, ami bámulatra méltó, csupán a keret...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/03 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6494