|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégSztárok bűvöletébenArdai Zoltán
Tíz éve készült a nálunk eddig csak névről ismert lengyel Janusz Kondratiuk kellemes moziként is nézhető filmje, a bemutatkozás mégsem érződik késeinek: a Sztárok bűvöletében friss maradt, mintha mostanában készült volna. A tartósítás „trükkjei” nem látványosak, de minél szerényebbek, annál nehezebben kifürkészhetőek. Kondratiuk megszokott képbeállításokba, filmeken sokszor látott helyzetekbe is furcsa izgalmat, életet lehel a motívumok mesteri kevergetésével, a gyakori hangulati kontrasztokkal és ritmusváltásokkal. Elmondható: a bizonyára átütőbb tehetségű Forman vagy Menzel stílusa Kondratiukot inkább önmagára ébresztette, mintsem „megtetszett neki”.
A történet két – jól egyénített – kisvárosi kamaszhőse 1945-ben, a nácik kivonulásakor mozigépészként éli világát. Barátságuknak nem a dühödt, végső német össztűz, hanem a vajúdó új Lengyelországban megütköző indulatok vetnek tragikus véget. Kondratiuk e hirtelen befejezéssel nem próbál kitanítani arra, menynyire illuzórikus szemléletű a főként csókoktól és csókok elmaradásától sebződő kamaszlét, sem pedig arra, hogy menynyire szent ez, szemben a csúf és komor, politikába-tapadt felnőttléttel. Egyszerűen csak megmutat egy döbbent pillanatot: az egész élet szerkezetére való ráismerés kezdetét. És játékos könnyedséggel adja elő ezt is, mint más az adu ászt.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1736 átlag: 5.52 |
|
|
|
|