|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégTéli meseGlauziusz Tamás
Vagy inkább Téli rege, hiszen a cím Shakespeare tragikus komédiájára is utal (csodás találkozásban bízó hősnője ámuló szemmel nézi a színmű mesés végkifejletét). A végkifejlet azután itt is naivan mesés, de a Shakespeare-párhuzam némileg erőszakolt dísznek bizonyul. Rohmer új ciklusának második filmje nem Shakespeare, hanem persze Rohmer világát idézi: igazán az élvezi majd, aki sok filmjét ismeri, érzi a játék finomságait, örül a motívumok ismétlődésének.
A zöld sugár párdarabját látjuk. Ott egy magányra ítélt lány a nyári vakáció két hetét bolyongja át, itt egy rég elvesztett szerelmét csodában bízva visszaváró nő a karácsony előtti napokat. Ott egy Verne-regényben is szereplő „zöld sugár” segít, érzékeny férfiszívet röppentve hősnőnk útjába, s itt is biztos a csodás véletlen diadala. (Amikor a csoda karácsony napján bekövetkezik, A zöld sugár hősnőjét játszó Marie Rivière fel is tűnik egy röpke pillanatra, átadni a stafétabotot.)
Némely motívum viszont, sőt talán a hősnő maga is, a Teliholdas éjszakákat idézi fel: a kapcsolataiban önmagát csaló és áltató lány kapkodása, önleleplező sodródása, hol akaratosan bosszantó, hol kedves kiszámíthatatlansága onnan ismerős. Csakhogy ott „vérre ment” az öncsalás. Itt a főhősnő két párhuzamos fiúja a lány sorsába alig beleszóló falvédőalak egy Rohmer-filmbe nem való, kicsit komikus, parodisztikus, hiteltelen „macho” – menedzsernek néznéd, de csak önbecstől duzzadó fodrászmester s egy könyvtáros fiú, aki legott átsétálhatna bármely Rohmer-opuszba s persze gombnyomásra Pascalról fecseg. Mindkettő halvány.
Kicsit fáradt film, bár a fáradtságot egyelőre csak a Rohmer képsorait álmukban is felidéző ismerők fedezik fel. A mester, ha fáradt is, szellemesebb és könnyedebb, mint más ólom-fantáziájú filmcsinálók. Nála a csoda oly hétköznapi, s mégis oly mesés – tán Rossellini szellemujja ez – hogy hitetlenül is hívők leszünk. Rohmer-hívők...
Rendezőnknek nem a tél az évszaka. Harminchárom éve már, Az oroszlán jegyében óta jelentős filmjei mind nyáron játszódnak: talán csak az Éjszakám Maudnál kivétel, s a Teliholdas éjszakák enyhe telét tudta nyáriassá varázsolni. Most, hogy túl van a téli penzumon, örömmel várjuk a Nyári mesét.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1300 átlag: 5.62 |
|
|
|
|