|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégKismaszat és a gézegúzokGáti Péter
Kitartó konoksággal ragaszkodik Markos Miklós rendező az irodalmi alapanyagú ifjúsági film műfajához. 1982-ben Asperján György regényéből készítette a Rohanj velem című munkáját, most, négy évvel később pedig Rónaszegi Miklós írását, a Gézengúzokat filmesítette meg. A vidám, szórakoztató vígjátéknak szánt Kismaszat és a gézengúzok hasonlít a műfaj darabjainak többségéhez. Nem véletlenül, hiszen Markos alkotására is az a furcsa szemléletmód nyomja rá a bélyegét, mely a gyerekeket csak apró felnőtteknek tudja elképzelni, és egész világukat ebből a torzító optikájú nézőpontból ábrázolja. Ezeknek a bölcs, koravén kiskamaszoknak nincs egyetlen olyan mozdulatuk vagy szavuk, melynek hitelességében ne kételkedhetnénk. Markos Miklós filmje köztünk élő tizenévesekről szól, kalandjaik látszólag bármelyik kortársukkal megeshetnének. Valójában azonban a filmben megrajzolt figurák – legyenek felnőttek vagy gyerekek – csak csodákban gazdag mesék irigyelt hősei lehetnének. A történetben szereplő Kismaszat egy hazánkban turistáskodó svéd házaspár egy év körüli szöszke gyereke, akit a szülők elveszítenek. Mindketten a másiknál hiszik a csöppséget és vidáman ismerkednek Budapesttel. A vígjátékok elengedhetetlen kellékei, a félreértések, a késleltetett vagy egy hajszálon múló találkozások. Ebben a filmben azonban minden erre az egyetlen komédiatartozékra épül. A csecsemő szüleit kereső három jóbarát – a Gézengúzok – és a segítségükre siető taxisofőr igyekezetének és az egész történetnek a mozgatórugója ez a labilis dramaturgiai mechanizmus. Nem csoda, hogy a gyakori használattól felmondja a szolgálatot. Az egymáshoz a megszólalásig hasonlító üldözési jelenetek egy csikorogva, ímmel-ámmal működő szerkezetet takarnak. Illés János kamerája – a Magyar Televízió anyagi lehetőségeit híven tükrözve – sokkal inkább a képernyő, mint a filmvászon sajátosságaihoz alkalmazkodott az események fényképezésénél.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1688 átlag: 5.52 |
|
|
|
|