KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/május
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: René Clément halálára
• Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
• Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
• Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
• Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
• Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
• Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
• Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
• Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban

• Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
• Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
• Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
• Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
• Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
• Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
• Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
• Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
• Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
• Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
• Hegyi Gyula: City Hall
• Hungler Tímea: A halál napja
• Harmat György: A gyanú árnyéka
• Hungler Tímea: Tökéletes másolat
• Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
• Tamás Amaryllis: Az esküdt

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Break 2.

Báron György

 

„Jön a break, jön a break, jön a break!” – üvölti egy hang a rádióban, miközben e sorokat írom a Break című amerikai nyári filmről, pontosabban annak második kiadásáról, a Break 2-ről. A rádióból harsogó monoton ritmus akár a film kísérőzenéje is lehetne, magam legalábbis nemigen tudom megkülönböztetni egyiket a másiktól. Igaz, a filmbéli break és elektrorock között sem tudok különbséget találni – legalábbis e film alapján nem –, pedig két konkurens banda is esküszik, az egyik illetve a másik egyedül üdvözítő voltára, olyannyira, hogy csaknem ölre mennek. Szerencsére csak táncban mérkőznek meg, ami kétségtelenül megnyugtatóbb és békésebb vetélkedés, csak éppen most meg azt nem tudom eldönteni, ki győzött. Ha bíró lennék, kettős vereséget hirdetnék ki. Nagyobb baj, hogy a film szereplőit sem tudom egymástól megkülönböztetni. Mondhatni erre, hogy az egyik fekete bőrű, a másik fehér, a harmadik kreol, vannak köztük szőke-, barna- és feketehajúak, lányok és fiúk, mégis, valahogy egyformák, mintha egyazon hollywoodi emberszabász keze alól kerültek volna ki. Pedig mindent megtesznek, hogy roppant egyénien öltözzenek, talán ettől válnak oly csüggesztően egyformákká. Belül oly uniformizáltak, akár az egyforma marionettek. Egyetlen dolog érdekli őket: a break. A cselekmény szerint ugyan valami „közösségi házat” kívánnak tánctudásukkal megmenteni, de mivel e házról csak annyit tudunk meg, hogy benne sokan brékelnek, így tehát a break a breakért van. Erről szól a film.

Mondják, sőt, már több-helyütt le is írták, hogy a break újfajta néptánc, az utca művészete, e filmben azonban számító profik csinálmányának tűnik, melynek bonyolult figurái inkább emlékeztetnek Fred Astaire és Gene Kelly koreográfiájára, mint a rock and roll – vagy akár a néptánc felszabadító egyszerűségére. Miféle néptánc az, melyben három hátraszaltóból kell spárgába érkezni, bonyolult kézen átfordulásokat oroszos gopakkal elegyíteni? E táncosok profibbak, mint az Állami Népi Együttes szólistái, mégha a forgatókönyv szerint „az utca gyermekét” kell is eljátszaniuk. Lázadásuk egyetlen terrénuma és tárgya a break – szomorú visszavonulás ez a hatvanas évek nemzedéki lázongásai után –, nem csoda hát, hogy a dicső záróképben nemcsak a konkurens bandával, hanem még a dúsgazdag – s őket nagyösszegű csekkel támogató – milliomos-szülőkkel is kibékülnek. Miért is ne, elvégre csak a külsőségekben különböznek. Egydimenziós világ egydimenziós átlagpolgárai.

Jó vagy rossz film a Break – értékelhetetlen. Kortünet – egy hanyatló, s különböző csacska mániákban önmagára találó kor szomorú lenyomata.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/10 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5704