KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/május
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: René Clément halálára
• Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
• Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
• Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
• Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
• Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
• Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
• Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
• Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban

• Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
• Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
• Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
• Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
• Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
• Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
• Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
• Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
• Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
• Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
• Hegyi Gyula: City Hall
• Hungler Tímea: A halál napja
• Harmat György: A gyanú árnyéka
• Hungler Tímea: Tökéletes másolat
• Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
• Tamás Amaryllis: Az esküdt

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Berkes Ildikó: Kurosawa Akira

Kelemen Sándor

Ha japán film – akkor Kuroszava. Ő az, aki elsőként eszünkbe ötlik, s nemcsak a filmbarátok vannak ezzel így, hanem azok is, akikben egészen halványan dereng a japán film – szamurájharakiri – Kuroszava asszociációs lánc, vagyis azok a nézők, akiknek valami rémlett, amikor az Örökmozgó vetíteni kezdte a Kuroszava-Álmokat, és jegyet vettek „erre a Kuroszavára” (átírási variánsok tucatjai bizonyítják a mester honi ismertségét), aztán vagy szabadkozva somfordáltak ki a negyedik álom közepe táján, vagy ottmarasztalta őket az idős rendező intellektuális csűrcsavaroktól mentes, hol idillien szép, hol nyomasztóan szép, hol túl szép képekben megkomponált világféltése.

Berkes Ildikó könyve igényes részletességgel, sok-sok adattal, a szükséges háttérinformációkat (a japán gazdasági-társadalmi helyzet, a kulturális tradíciók, a japán film, a Kuroszava életében bekövetkezett fordulatok vázlatát) sem nélkülözve „mondja fel” nekünk, amit Kuroszaváról „tudni kell”.

Szerzőnk sajnos szinte mindvégig megmarad annál a szerkesztési elvnél, hogy a kronologikusan felsorolt filmek rövid cselekményváza után „lefordítva” megkapjuk a film mondandóját, amely tankönyvízű általánosságok (úgymint Kuroszava „nyugati” vonása: individualizmusa; Kuroszava „japánsága”: viszonya a tradíciókhoz; Kuroszava „dosztojevszkijisége”: „Kuroszava univerzalitása” stb.) koordinátái mentén helyezkedik el. („A Véres trón festői eszközökkel fejezi ki azt a filozófiai dilemmát, miszerint az önmegvalósításhoz ambíció szükséges, az pedig gonoszsághoz vihet, és szembefordítja az embert embertársaival”. „A modern társadalomban oly sokat emlegetett farkastörvények uralkodnak, ennek következményét látjuk a Ran hősein”) Alaptételekben, kulcsmondatokban kapjuk a megfejtést. („Itt is megfogalmazódik Kuroszava művészetének alaptétele: az önmagunkhoz vezető út a legnehezebb, de az egyetlen út, amely igazolni tudja az életet.”)

Nem kétséges, ezekről is szó van, és egy film valóban összefoglalható akár egyetlen, frappáns, filozofikus mondattal is, de lehet, hogy a közbülső állomások érdekesebbek, mint maga az igazság, miközben a műnek a rárakódott értelmezési sablonok ellenére önmagában is meg kell állnia – még a Kuroszava-szakértő Donald Richie mankói nélkül is. Hiszen a mű igazi szellemi tartalma a befogadóval való találkozáskor elevenedik meg. Ezt a randevút titkolta el előlünk Berkes Ildikó, az ő személyes találkozását Kuroszava művészetével. Enélkül pedig hiába a sok fa, mégsem látjuk az erdőt, és innen eredhet az egész könyvet átható túlzott objektivitás (személytelenség?), a filmek élettelenül hevernek a súlyos igazságok alatt. A szakirodalom felkutatása, feldolgozása, az ezzel járó munka értékelendő, de nem közelíthetünk szinte kizárólag ezeken keresztül a filmekhez, hisz úgysem ott rejlik a kulcs. Ahogy azt Kuroszava egy földije még a XVII. sz. tájékán mondogatta: „S a lélek? Felhők közt keresd, milyen a madár lábnyoma.”

Még egy apró megjegyzés: hiányoljuk a képeket.

Mindezen mord sorok ellenére: csak üdvözölni lehet a Filmintézet Filmkultúra-könyvek sorozatát a honi filmes könyvkiadás szűk esztendeiben, és remélhetőleg Berkes Ildikó következő munkája – ne felejtsük el, ő írta A western kiváló könyvét –, a szerzőhöz közelebb álló témát dolgoz majd fel, a tőle megszokott színvonalon.

 

BERKES ILDIKÓ: KUROSAWA AKIRA. MAGYAR FILMINTÉZET, 1991. 149 OLDAL.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/06 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=495