KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/május
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: René Clément halálára
• Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
• Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
• Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
• Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
• Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
• Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
• Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
• Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban

• Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
• Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
• Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
• Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
• Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
• Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
• Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
• Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
• Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
• Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
• Hegyi Gyula: City Hall
• Hungler Tímea: A halál napja
• Harmat György: A gyanú árnyéka
• Hungler Tímea: Tökéletes másolat
• Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
• Tamás Amaryllis: Az esküdt

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Diszkópatkányok

Halász Tamás

 

Amikor az ember néha álomba ringatja magát, hogy a Lajtán túl biztosan nincs tortatalp, kopaszra nyírt fej, fekete garbón kívül hordott ujjnyivastag aranylánc, mert mindez csak Északbalkániában honos, olyankor aztán nagyot tud nézni, ha meggyőződik az ellenkezőjéről. A Diszkópatkányok című bizarr, tanulságos és szórakoztató filmalkotás főszereplői mintha valami siófoki luxusdiszkó előtt pattantak volna ki a dzsipjükből.

A (jemeni származású, bár ez a filmben tökmindegy) Butabi família az ezredvég kiemelkedő kisközössége: anyunak éppen új állat vésett a plasztikai sebész a tavaly elkészült járomcsontjához, apuci, a megroggyant dzsigoló a szomszéd csillárkereskedővel művirágüzlete felfejlesztésén bajmódik, két aranyifjú fiúgyermekük pedig el akarja veszteni végre elhúzódó szüzességét, valamint be akar jutni a járási luxusbárba. A Dumb és Dumber nyomvonalán induló film társadalomszatíra, nyári közönségvígjáték és ezredvégi melankólia sajátos és figyelemre méltó elegye. Ha úgy nézzük, bazári vacak, ha úgy nézzük (úgy nézzük!) lesújtó és vitriolos Grease-remix az ezredvégről.

Hőseink, az egymásra egyetlen momentumban sem emlékeztető testvérpár, a hatalmas, tohonya Steve és az izgága, pöttöm Doug, a sztárok által látogatott Rocksburg nevű discóba vágyódnak: a hely (hány ilyet látunk otthon) a műanyag azték sztélékből, fröccsöntött cowboyokból, tükörlabirintusból összerámolt szórakoztatóipari szentély fura fordulat nyomán nyílik meg előttük. Asszonykulisszák, dúsgazdag suttyók, esküvő előtt mobiltelefonon bérmálási tarifát egyeztető papok, menedzserek által egy maxi erejéig összerántott popcsapatok dalait kultuszzeneként imádó balekok, levegőbe (-ből) épített vagyonok története ez. Ha szülővárosunkban a pirosnál átnézünk a szomszédos dzsipbe, ahol alpakkazakós piti maffiózók ülnek és kakaón hallgatják a „baby don't hurt me”-t, jusson eszünkbe ez a rövid kis vígjáték: egy pillanatra jó kedvünk lesz megint, és azt hisszük, hogy értjük a korfílinget. Pedig dehogy.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/10 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4607


előző 1 következőúj komment

Vitoo#1 dátum: 2007-04-20 14:13Válasz
Egy kis helyesbítés.. Nem Rocksburg, hanem Roxbury
A szereplőkről is érdemes lett volna valamit említeni.. Pl Will Ferrel az egyik legnépszerűbb komikussá nőtte ki magát..