|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégHalálkanyarCsejdy András
Van egy fickó, nem fér a fejembe, bármit tesz, márpedig igen tevékeny, mindig olyan, mintha, soha sem az, ami. Pedig íróként emlékezetes volt a belépője, spiccel rúgta be a filmvilági kocsma ajtaját idestova két évtizede, amikor dermesztőre jelenetezte egy felelőtlen amerikai srác purgatórikus megpróbáltatásait a török büntetésvégrehajtás bugyraiban. Oliver Stone-t az Éjféli expressz után kellett volna meggyőznie egy barátjának, hogy írjon, írogasson csak kedvére, mert könnyen lehet belőle a hollywoodi bálványtermek legkeresettebb és szépen kereső forgatókönyvszerzője, hiszen minden adottsága megvan hozzá, tud teniszezni, szőke és liberális, könnyű a csuklója és érzi a trendet, és ha iparkodik, ki tudja, talán éppen belőle lesz az új-újságírás kaliforniai örököse, csak ne akarjon, soha eszébe se jusson rendezni, mert ahhoz kell valami plusz, kell még valami más. Oliver Stone-nak nem lehettek barátai. Annál inkább szomjúhozta a sikert, gyártani kezdte hát a placebót, belekóstolt Vietnamba (A szakasz, Született július 4-én), kormánya kül- és belpolitikájába (Salvador, JFK), szélesvásznú sztármajmot csinált a rock-Rimbaud Jim Morrisonból, gigantomán videóklipet készített divatos médiakritikusok elméleteiből (Született gyilkosok), de hiába akarat, hiába szándék, mindenki ismeri, de nem ismerik el őt. Most épp azt találta ki, hogy lenyúlja Gus van Sant stábját, egy króm-nikkel Mustang-kabrióval elnavigál egy pechvogelt valami szépre fotografálható sivatagi településre, ahol a klasszikus chaplini dramaturgia szerint egyik bajból a másikba sodorja a hőst, a véletlenek szerencsétlenül esnek egybe, a kőbunkó helység kolor lokálját vak indián, pszichopata seriff, retardált autószerelő, szexuálfrusztrált hatalmasság és egy dzsippes pipike adja, hogy aztán csuromvér slusszpoén gyanánt és fekete humorból a dögkeselyűk szelte, azúrkék ég alatt ne lyukadjon ki sehova... Giccs ez, bizony, nem is a javából, az életmű szervesen illeszkedő darabja. A magyarított cím pedig telitalálat.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1246 átlag: 5.37 |
|
|
|
|