|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégTök jó, válnak az őseim!Gáti Péter
A magyar játékfilm lassú, de annál látványosabb agonizálása idején szerfelett illetlen és értelmetlen dolog lenne a hazai vígjátékok hiányán keseregni. Ráadásul ezer sebtől vérző közoktatásunk nyomorúságos állapota láttán talán egyenesen szentségtörés az iskolai környezetben játszódó honi filmkomédiák után ácsingózni. Az elsöprő sikerű magyar filmvígjátékokra hiába áhítozó közönségnek így be kell érnie a külföldi kínálattal, például Patrick Braoudé francia rendező kedves, de nem igazán fergeteges „iskolai dolgozatával”.
A Tök jó, válnak az őseim! tisztességes vígjátékipari szakmunka, amely a járt utat a járatlanért fel nem adó opuszok nagy számú táborát gyarapítja. Jópofa és talpraesett gyermekhőseivel, naiv és ideillően korlátolt felnőttszereplőivel minden jóelőre kiszámítható komédiai alaphelyzet megtörténik. A tisztaszívű és kiskamasz érzelmeiket jól-rosszul palástoló diákok – rendezői intencióra – az iskolai csínyek, perpatvarok, barátságok és ellenségeskedések kínálta vígjátéki motívumokat zongorázzák végig, többnyire „ahogy a felnőttek a gyerekeket elképzelik” stílusban. Szinte teljes a leltár: aranyköpések és felnőttes komolykodások sorakoznak egymás mellett a jól felépített, pergő ritmusú cselekménybe ágyazva. A szülők családi állapota szerint elváltakra és házasokra oszló osztály egymással rivalizáló két csoportját egyforma szimpátiával bemutató film legnagyobb erénye egyúttal a legnagyobb hibája is: nem több és nem kevesebb, mint a vígjátéki hatáselemek előszámlálása. Minden hiánytalanul benne van, ami egy filmkomédiához amúgy nélkülözhetetlen, és semmi sincs benne, ami a műfaj egyik darabját markánsan megkülönbözteti a másiktól.
Persze még így is jobb, mint a magyar vígjátékok: ilyenek ugyanis továbbra sincsenek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2865 átlag: 5.55 |
|
|
|
|