|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégKipurcant a bébicsősz, de anyának egy szót se!Gáti Péter
Hétről hétre azt tapasztalva, hogy az amerikai filmipar dönpingtermékeit egyre készségesebben fogadja be a hazai forgalmazás, valószínűleg már nincs sok értelme e filmek nívótlanságát és bárgyú sztorizását ostorozó kritikáknak. A 20. század művészete, a film az ezredforduló közeledtével – úgy tűnik – soha nem sejtett mélyrepülésbe kezdett: klipekből összehányt képhalmaz, gyorsfogyasztásra gyártott celluloid-hamburger lett az egykori csoda, a mozgókép. A tengerentúli mindenhatóság egyeduralmát jól példázza, hogy az „amerikai álomnak” minden korosztályra van érvényes filmváltozata. A siker, karrier, pénz szentháromságát megéneklő, felnőtteknek szánt variáns mellett gőzerővel jelent meg a gyermek- és ifjúsági változat is, többnyire vígjátéki formában. Hercig és öntudatos amerikai mini-felnőttek állják itt a sarat, derekasan birkóznak meg az előttük tornyosuló gondokkal, hogy azután tizennyolc éven alulira hangszerelt formában ők is elnyerjék méltó jutalmukat: az élet egyetlen értelmét, a sikert.
Stephen Herek rendező munkája – mely ijesztően hasonlít a Reszkessetek betörők! és a Belevaló papapótló című komédiákra – számomra ennek az amerikai édes álomnak a szomorú, ad usum Delphini olvasta. Még csak hagyján, hogy az ausztráliai vakációra utazó mama 7–18 éves korú kis- és nagykamasz gyermekeit, szám szerint ötöt, olyan bébicsőszre hagyományozza, aki a gyűrődést és a mai fiatalság másságát elviselni képtelen, s ettől jobblétre szenderül. Ami viszont ezek után következik – apró, jól kitalált és „ülő” helyzetkomikumok dacára –, az elképesztően uniformizált amerikai eszményképet sugall. A történet szerint ugyanis a családfői szerepet kényszerből magára vállaló 18 éves nagylány – korát letagadva – munkát keres, majd fokozatosan mind sikeresebb divatszakember lesz, amolyan igazi felnőtt. Akinek minden bejön és miután rájön a befutottság ízére, nyilvánvalóan felhagy majd a kócos tiniálmok kergetésével. Hát ilyen manapság az amerikai álom kiskorúaknak szóló üzenete, amilyen nyilván a világ élvonalához mindenben felzárkózni áhítozó Közép-Európában is értő és követni kész szívekre talál.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 3079 átlag: 5.39 |
|
|
|
|