|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégEgy ágyban az ellenséggelTamás Amaryllis
Lehetne lélegzetállító szerelmi filmregény, ehelyett olyan történetet látunk, amiről szeretnénk azt hinni: „effélék” kizárólag másokkal eshetnek meg. Szenvedő alanyaivá válunk egy házasságnak, amelyet az inkvizíció logikája működtet. A férfi, mint Thanatos követe, az örökös büntethetőség állapotában tartott asszonyával élvezettel tűreti el a menedéknélküli kiszolgáltatottság nyomasztó légkörét. Félelem, fájdalomkeltés, büntetés, megtorlás – a tökéletesen megszervezett házi diktatúra eszközei. Beigazolódni látszik a gyakran idézett, kedvelt férfi-mondás: „minden nő a maga szadistáját keresi...”
A pazarlóan szép „idomított” asszony (Julia Roberts) és a „hipnotizőr” tehetségű férj kapcsolatát kizárólag a férfi szabályozza. Laura vétsége a mindenkori áldozatok gyanútlansága: későn veszi észre (nem akarja észrevenni) a határvonal-tévesztést, amikor az egymásra hangoltság, a kitárulkozás igénye önzéssé, gondolat- és érzéscenzúrázó egyszemélyes hatalommá lesz. Nem akarja az ellenállhatatlannak hitt Martint annak látni, ami: szadista kényúrnak, paranoiás szörnyetegnek. A nő végül kilép a férfi mágneses erőteréből. Hogy emberi integritását megóvja, elszökik a szellemi, érzelmi szögesdrótok mögül. Amikor „tiszta elmével”, poggyász nélkül elindul a sóvárgott egyszerű, meleg, őszinte élet után, nem merészségének, inkább sértetlen civilkurázsiájának engedelmeskedik; hosszú idő után először cselekszik saját lényével összhangban. Ami azonban neki a szabadság megkönnyebbülését hozza, Martinnak a hétköznapi családi fasizmus csődjét jelenti, ti.
A küzdelem a tragikus védtelenség és a bármi alól erkölcsi felmentést adó ősi vezér-eszme („a cél szentesíti az eszközt”) között – e bizarr, groteszk jelenetekkel, vad érzelmekkel telített filmrománcban – döntetlenül végződik. Thanatos és Eros küzdelme tovább folytatódik.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1197 átlag: 5.35 |
|
|
|
|