Láttuk még

Sziki-szökevény

Vidovszky György

Aki már látott Leslie Nielsen-filmet (Nagyon különleges ügyosztály, Csupasz pisztoly), tudja, hogy körülbelül mire számíthat egy újabb blődli-opusz megjelenésekor. Végy a legújabb mozisikerek kliséiből egy-egy kicsavart idézetet, szerencsétlenkedj néhány poén erejéig a nagy burleszk-filmes elődökhöz hasonlóan (hol van már az a múzsa?), találj ki pár eredeti viccet, és keverd össze úgy, hogy a végén egy néző se tudja, miről is szólt a film. Fő, hogy minden egyes képpel, mozdulattal, mondattal meglepd a közönséget, vegyítsd az egymáshoz nem illő dolgokat, a végleteket. Talán ennyi – hozzávetőlegesen – a recept. A Sziki-szökevény – hozzávetőlegesen – pedig csak ennyi. Mint tudjuk, a recept még nem finom, az ízeket az egyéni adagolás adja meg. Biztosan nehéz századszorra is ugyanazt főzni másképp, és ez sajnos – visszatérve e sótlan metaforától – a filmre is igaz.

A Sziki-szökevény története az akciófilmek azon sémáját követi, amiben az ártatlanul elítélt főhős az igazáért küzdve nagyobb bűnbandák hálójába keveredik. Pat Proft – forgatókönyvíró, rendező – már az elmesélhetetlenül bonyolult cselekményben is paródiát láttat. A figurák típusai viszont inkább emlékeztetnek egy korábbi Nielsen-film szereplőire, mint a kifigurázott műfajok ismerős alakjaira. Talán ezért is van az embernek olyan érzése, mintha már látta volna korábban néhány részletét ennek a filmnek. Vigasztalásul mondom: az alkotók azért megörvendeztetnek minket jó néhány újdonsággal, s tudjuk, hogy ez a műfaj még kevésbé eredeti formájában is mulatságos és szórakoztató; még akkor is, ha „átlátunk rajta, mint sajtos szendvics a folpackon”.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1998/11 60-61. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3872

Cikk értékelése:

szavazat: 1252 átlag: 5.48