|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégVégzetes hipnózisVarga Balázs
Hányféleképpen szabadulhatunk meg egy holttesttől? Krimivígjátékok sokaságának alapkérdése ez. Jean-Jacques Beneix legújabb filmjében egy sármos, bár zaklatott lélekgyógyászra szabadít efféle problémákat. Lelki bajok és elfojtások helyett egy dívány alatt elrejtett holttest elég frappáns nyitánynak tetszik, és máris görbe tükörből szemlélhetjük Erósz és Thanatosz örök küzdelmét. Az áldozat nem más, mint egy szédítő, fatális szépség, aki bódító hangjával szeánsz közben mély álomba szédíti a doktort – mire a férfi felébred, már csak egy bűbájos holttestet talál maga mellett, a gyilkos pedig akár még ő is lehetett... Keresd a nőt helyett ejtsd el a nőt játék kezdődik, a műfajban megszokott összes kelléket felvonultatva. A párizsi nagypolgári miliő, az extravagáns figurák, az ironikusan kusza kerettörténet és persze a maximálisan kihasznált (bár csak minimálisan eredeti) helyzetkomikum üzembiztosan működteti a filmet. A Végzetes hipnózis elegánsan kivitelezett fekete komédia, leheletfinom iróniával megbillentve, így aztán az elhasznált poénok sem bosszantóak, mert a tálalásuk, a kivitelezésük, az előkészítésük és felvezetésük az érdekes, nem pedig a csattanó. Beneix szenvedélyes Betty Blue-ja annak idején hamar kultikus státuszba tornázta magát, Magyarországon is. A Végzetes hipnózistól ne várjunk ilyen hatást és ekkora hőfokot. Hűvösen játékos zsánerdarabbal, ügyes és szórakoztató mestermunkával van dolgunk, mégse becsüljük le – a középfajú filmkultúrának ilyen alkotások a pillérei.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1274 átlag: 5.25 |
|
|
|
|