|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégTenenbaum – a háziátokKis Anna
Wes Anderson filmje több szempontból is felemás produkció. Mintha az Addams Family felhasználásával Wodehouse és Woody Allen dolgozott volna össze, hogy egy tömegszórakoztatásra is kiválóan alkalmas, kortárs, független művészfilmet alkosson: voltaképpen egy családregény mozgóképes illusztrációját rajzfilmszerűen stilizált, mégis drámai hangvételű komédia formájában, amely mellesleg családterápiás tréningnek sem utolsó. A főhős Royal Tenenbaum (Gene Hackman), az egyébként roppant szórakoztató, fifikás és önző dög, 22 év távollét után visszatér családjához – elsősorban azért, mivel teljesen leégett és nincs fedél a feje fölött, emelkedett szempontból viszont azért, hogy élete alkonyán megváltásra találjon ugyancsak felemás sorsú szeretteinél. Úgy alakul, hogy olcsó trükkjei szánalmas lelepleződése ellenére valahogy mégiscsak beindul a kátyúban rekedt családi szekér, sőt, bűnbocsánat-keresés közben épp az addig gyűlölt és/vagy ignorált apa hoz valamelyes megváltást a három rezignált és frusztrált, hajdan volt csodagyerek derékba tört életében. Amilyen nyomasztóak a néhány ecsetvonással felvázolt sorsok, olyan viccesek és szívet melengetők lesznek a sorsokból születő karikatúrák; amennyire szűkmarkú a jellemábrázolás (a sztár-szereplők többségének egyetlen védjegyszerű tulajdonsága és hozzá tartozó ruhája van), annyira képes ez a felemás család igaziból átélhető és szorongató pillanatokat teremteni. Kár, hogy a groteszk komikum fősodrát olykor túlzottan szépelgő jelenetekkel bontja meg a rendező, mert így kissé felhígul az amúgy markáns és következetes stílus. Meg aztán: két nevetés közt olcsó szentimentalizmus nélkül is bizton számot tarthatott volna néhány, a mozi sötétjébe hullajtott könnycseppre.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1148 átlag: 5.43 |
|
|
|
|