Krónika

Alekszandr Leonyidovics Kajdanovszkij

Stalker halott

Szilágyi Ákos

Ötvenéves korában Moszkvában meghalt Alekszandr Leonyidovics Kajdanovszkij, orosz filmszínész és filmrendező, akit Tarkovszkij Stalkerének címszerepében ismert meg a világ. Utolsó filmszerepében – a mozi centenáriumára készült és a berlini filmfesztiválon most bemutatott orosz film, A vonat érkezése egyik etűdjében – végsőkig megkeseredett, a kétségbeesésig hitetlen filmrendezőt játszik, mintha saját rendezői sorsát játszaná át Alekszandr Hvan Exercise című filmdarabjába. Alekszandr Kajdanovszkij ugyanis a „kétségbeesés betegségébe” halt bele, akárcsak példaképe és mestere, Tarkovszkij tíz évvel korábban. Abba a kétségbeesésbe, amely a film végén Stalkeren vesz erőt, mikor erőfeszítésének hiábavalóságán elkeseredve a saját hivatásába és elhivatottságába vetett hitét is elveszíti...

Tarkovszkij példája, hatása, barátsága nélkül Kajdanovszkij aligha vállalkozott volna rá, hogy keresett és népszerű színész létére 1983-ban filmrendezői diplomát szerezzen és úgyszólván elölről kezdje pályafutását. Vizsgafilmjét, A kertet (Szad), 1983-ban mutatták be, Tolsztoj Ivan Iljics halála című kisregényéből készült Egyszerű halált (Prosztaja szmerty) pedig 1985-ben, Tarkovszkij halála évében. Ezt a filmet bizonyos értelemben Tarkovszkij helyett készítette el, hiszen a nagy orosz rendező számára az Ivan Iljics halála az a mű volt, amit a Bűn és bűnhődés mellett talán leginkább szeretet volna filmre vinni. Játszott Enyedi Ildikó Bűvös vadász című filmjében is. Saját hangját Kajdanovszkij A petróleumárus felesége (Zsena keroszincsika) című filmjében találta meg, amelyet 1988-ban mutattak be. Minthogy „korszerűtlenül” ragaszkodott az orosz filmművészet spirituális eszményéhez rettenthetetlen és megvesztegethetetlen maradt, az újabb nagy filmre, amelyre éveken át készült, nem kapott pénzt a Roszkinótól (a néhai Goszkino utódától). Ekkor döntött úgy, hogy ha másként nem megy, saját színészi munkájával fogja előteremteni a forgatáshoz szükséges pénzt. Mindent elvállalt. Főleg Nyugaton dolgozott, és – ha két infarktus árán is – a pénz nagy részét múlt év végére sikerült is összegyűjtenie. Mikor aztán tavaly év végén végre megérkezett Spanyolországból a pénzzel, a Roszkino közölte vele, hogy mégis megkapja a kért pénzt régi filmtervére. Talán úgy érezte, hogy gúnyt űznek belőle, hogy hiábavaló volt minden erőfeszítése... A harmadik infarktust nem élte túl. Utolsó bemutatott munkája a nemrég meghalt Paradzsanovról készített portréfilm volt.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1996/04 03. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=263

Cikk értékelése:

szavazat: 1086 átlag: 5.36