|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégSuzhou-folyóVarró Attila
Sanghaj népes kikötővárosa több mint harminc esztendőn át számított a bűnözés és a filmgyártás központjának Kínában – nem véletlen, hogy szűk sikátoraiban játszódó hazai mozidarabok legtöbbször ódivatú gengszterfilmek. Így hát azon sincs mit csodálkozni, hogy a Nagy Fal mögött korábban ismeretlen műfajnak számító neo-noir sem Pekingben ütötte fel fejét. Amit Los Angeles jelent a fekete filmnek Máltai sólyomtól Szárnyas fejvadászig, Alkony sugárúttól Szigorúan bizalmasig, azt kínálja a lüktető, ezerarcú Sanghaj újszülött zsánerének és a hatodik generációs rendezőknek, akik neves elődeiknek hátat fordítva főként modern, nagyvárosi drámákkal célozzák meg a közönséget. Lou Ye az új nemzedék külföldön kevésbé ismert tagja, sikereit mindeddig hazai tévéprodukcióinak köszönhette, köztük egy rendhagyó, tízrészes sorozattal a főváros árnyoldalairól (Super City): második nagyjátékfilmjében rejtélyes szerelmi háromszög-történetet mesél, amely ezredvégi noir-köntöse ellenére, karcos melodrámaként vagy urbánus kísértethistóriaként egyaránt nézhető.
A Suzhou folyót Csang Ji-mou Sanghaji maffia című, 1995-ös gengszterdrámájával összevetve pontos képet kaphatunk a pekingi filmakadémia két prominens rendezőcsoportja közt tátongó generációs Grand Canyonról: mintha Lou inkább Wong Kar-vai vagy Tsai Ming-lian magánkurzusain tanult volna filmkészítést. Szédülést idéző misztikus alaptörténetét trükkösen kibontott háromszintű flashbackben, borongós narrátorhanggal gyónja fülbe; szubjektív kamerája színtelen, kaotikus mikrokozmoszban kószál; lepusztult főhősei az alvilág határszélén imbolygó kilátástalan outsiderek, valamint egy vérbeli, titokzatos femme fatale, akiről még azt sem tudni, hány személy valójában. A Suzhou-folyó lenyűgözően izgalmas randevú egy klasszikus hollywoodi zsáner és a modern távol-keleti új hullám között, ahol mindkét fél legjavát nyújtja: sanghaji asszony a folyóban, bukott angyalkák kínai négynegyedben.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 950 átlag: 5.57 |
|
|
|
|