|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégKidobósPápai Zsolt
A hollywoodi vígjátékok egyik gyakran előrángatott alfajában az alkotók sportfilmekbe bújtatva igyekeznek megidézni az amerikai álmot. Arról a filmfajtáról van szó, amelyben a kis tehetségű, nagy szívű csipet csapat áldozatos ügyetlenkedésével sorra leradírozza a pályáról a lényegesen képzettebb, ámde simlis figurákból álló riválisokat, és elhódítja a kupát, mit több, a társaság vezéregyénisége bónuszként álmai nőjének kezét is elnyeri. Általában Kerge kacsák-típusú marhaságok sülnek ki az efféle történetekből, de – szinte hihetetlen – esetenként egy-egy üdítőbb mozidarab is becsúszik.
Ehhez azonban humorérzék kell, márpedig a rutinos amerikai vígjáték-rendezők képességei deficitesek e tekintetben. Szerencsére a Kidobóst direktorként és forgatókönyvíróként is jegyző, elsőfilmes Rawson Marshall Thurber különbözik e veteránoktól, hiszen nemcsak jó a humora, de hajlamos néminemű (ön)iróniára is, ez utóbbi segíti őt abban, hogy derék posztmodern szerzőket megszégyenítő módon játsszon el a megcélzott műfaj néhány paneljével, és töltse meg invencióval a közhelydramaturgiát. A vékonyka sztori sok meglepetést nem ígér, hiszen a korábbi sportvígjátékokhoz képest csupán annyi újdonsággal bír, hogy nem az amerikai foci, a hoki vagy a baseball, hanem az elemi iskolákban nálunk is méltán népszerű kidobós játék áll a középpontjában. A karakterek és a gegek viszont igen eredetiek: több olyan jelenet is akad a filmben, amelyekhez hasonlóakra Chris Columbus és a vele rokon kapacitású rendezők egy egész életművet építettek fel. A Kidobós hamisítatlan B-ligás mozi, mégis az év egyik nagy vígjátéksikere lett Amerikában. Kérdés, hogy azért, mert annyira bárgyú, vagy azért, mert annyira szellemes.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1225 átlag: 5.39 |
|
|
|
|