|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
Rejtő Jenő (1905-1943)Kiss Ferenc
Rejtő (Reich) Jenő 1905-ben született Budapesten. Tanulmányai végeztével belevágott az élet iskolájába, csavargott, bebarangolta fél Európát. Volt dokkmunkás és illatszerügynök, parkett-táncos és foszfátbányász, s ki tudja, még mi minden. Saját állítása szerint Afrikába is eljutott, sőt megfordult az idegenlégióban is.
Miután megelégelte a nomád életmódot, hazajött és egy barátja unszolására kabarétréfákat kezdett el gyártani. Mindemellett volt ideje kalandos elbeszéléseket írogatni, amelyeket a Nova légiós és cowboyregényei követtek.
Életében megjelent huszonkét nagyregénye közül Az elátkozott part a tizenharmadik, 1940-ben látott napvilágot. Ez a könyv már hűen tükrözi az összes péhowardi elemet: a reálisból irreálisba fordult, groteszk történések között a hétköznapi, „normális” élethelyzetek tűnnek furcsának, oda nem illőnek. Az alvilági figurák és a verekedések leírásánál érezni azt az egyéni ízt, mely az írói intuíció mellett személyes élményanyag felhasználására utal.
Rejtő humorában feloldódnak a ponyvaregények sztereotípiái, így alkotva meg a műfaj paródiáját, már-már megkérdőjelezve annak létjogosultságát is.
Reich Jenő nem magyarosítja, csak elrejti a nevét. A Rejtő ugyanolyan álnév, mint a Gibson Lavery és a P. Howard. A sors különös abszurditása, hogy Rejtő – bár nem élt a mózesi törvények szerint – 1942-ben megkapta a munkaszolgálatos behívót. 1943 január elsején, nem messze Voronyezstől a nagy nevettető megfagyott. Nemrég elkészült egy képregény-forgatókönyv, mely a doni halálút hosszú menetelésébe helyezi bele Rejtő visszaemlékezéseit. Ezek a memoár-részletek a jellegzetes Korcsmáros-stílusban készülnek el, felhasználva a művész klasszikus figuráit, tisztelegve Rejtő ez idáig egyetlen avatott rajzolójának.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 988 átlag: 5.49 |
|
|
|
|