|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégFullasztó ölelésVajda Judit
A tinivígjátékok és a tinihorrorfilmek, sőt tinihorror-paródiák után végre (?) újabb alműfaj született. Ezúttal a tinithriller zsánerével próbálják meg a mozikba csalogatni a közönség legnagyobb részét kitevő kamaszokat. A – rendezőként – a Fullasztó öleléssel debütáló John Polson biztosra ment. Filmje egy már klasszikussá vált erotikus thriller, a hasonlóan semmitmondó című Végzetes vonzerő remake-je, melynek két főbb szerepét a Reese Witherspoon (Erika Christensen)- és a Freddie Prinze Jr. (Jesse Bradford)-hasonmásverseny győztese játssza. A hatás érdekében pedig mindent bevetett, amit a rendezőiskolában tanult: vágás amúgy Eisenstein módjára, a temetői jelenetekhez komor fények, lendületes aláfestő zene. A várakozások ellenére azonban a bevillanó, gyors montázsnak, a megismételt mozdulatoknak, az időnként extrém szögekből vett beállításokank mindig van funkciójuk. Polson jól beszéli a filmnyelvet, kis túlzással még mintha a shocking és a suspense eszközeit is Hitchcocktól tanulta volna. Néha talán visszafogottabb is lehetne, mivel a sok művészkedés helyenként kezd didaktikussá válni. Főleg, hogy maga a történet is enyhén tanmeseszerű: a rossz útra tévedt, barátnőjét megcsaló férfi elnyeri méltó büntetését az életveszélyessé váló csábító személyében (így legalább a feministák is örülhetnek).
Habár Polson filmjét fent jelzett erényei ellenére nyilvánvalóan nem fogják hat kategóriában Oscarra jelölni (mint tették azt a Végzetes vonzerővel), a Fullasztó ölelés kicsit érdemtelenül sikkad el a Mindenütt nő, a Szétcsúszva és az Ali G Indahouse között. Pedig az úszómedencés szexjelenet például igazán ínyenceknek való.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1061 átlag: 5.5 |
|
|
|
|