|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziDownton AbbeyKovács Kata
Downton Abbey – brit, 2019. Rendezte: Michael Engler. Írta: Julian Fellowes. Kép: Ben Smithard. Zene: John Lunn. Szereplők: MAtthew Goode (Henry), MAggie Smith (Violet), Michelle Dockery (Lady Crawley), Elizabeth McGovern (Cora), Tuppence Middleton (Lucy), Allen Leech (Tom). Gyártó: Carnival Films / Focus Features / Perfect World Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 122 perc. A 2010-től hat évadon át óriási sikerrel futott sorozat a nagyjátékfilmes folytatással nem csupán méltó koronát kap, de maga a film koncepciója is finom kikacsintás a Downton Abbey egyik fő témája, az elitizmus felé. A mostani nagyjátékfilm ugyanis nem elsősorban, hanem szinte kizárólag a sorozatot már jól ismerő rajongóknak, vagyis a kiváltságosoknak készült. A nagyjátékfilm tökéletesen követhető bárki számára, ám a karakterek és kapcsolataik, előtörténetük, a hat évad cselekményének ismerete nélkül szinte érdektelen, ráadásul a film a korábbiak legcsekélyebb összefoglalása nélkül vág a történet közepébe: a sorozat legelső epizódját megidéző bevezető jelenetben fontos híreket kap a Crawley ház feje, az uralkodó pár látogat el a házhoz. És mintha csak egy jól sikerült Christmas specialt kapnánk, van itt díszes parádé, bál és úri vacsora is. Ahogyan azt megszokhattuk, a szolgálók apró-cseprő ügyei, bosszúságai és nagyobb konfliktusai – melyeket természetesen fondorlatos csellel oldanak meg – legalább olyan súllyal esnek latba, mint a fent élők örökösödési viszályai és szerelmi ügyei. A Crawley család és szolgálóik életének párhuzamos nyomonkövetését, minimum tizenöt szálon, ezúttal is mesteri pontossággal kivitelezik az alkotók – Julian Fellowes forgatókönyvíró ezt már Altman Gosford parkjában kigyakorolta. A Büszkeség és balítélet és Jane Austen hazájáról beszélünk, nem kell tehát különösebb magyarázatot fűzni ahhoz, mitől lett ez a sorozat olyan hihetetlenül népszerű. Ám ha a minden téren rendkívül igényes kivitelezésen, a színészek (Maggie Smith, Matthew Goode, Elizabeth McGovern) parádés alakításain és a megunhatatlan történetszálakon túl van még, ami valódi érdeme, akkor az a páratlan ritmusérzék és a hihetetlenül pörgős tempó, mellyel a különböző cselekményszálakat váltogatja, ez pedig a nagyjátékfilmnél éppúgy érvényesül, mint a sorozatnál.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|