|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziGyerekjátékRudolf Dániel
Child's Play – amerikai, 2019. Rendezte: Lars
Klevberg. Írta: Tyler Burton Smith. Kép: Brendan Uegama. Zene: Bear McCreary.
Szereplők: Gabriel Bateman (Andy), Aubrey Plaza (Karen), Brian Tyree Henry
(Mike), Beatrice Kitsos (Falyn), David Lewis (Shane). Gyártó: Orion Pictures.
Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált.
90 perc.
Minden idők egyik legbizarrabb horror-karaktere Chucky,
az életre kelt, pszichopata vonásokkal felruházott játékbaba, akinek figurája
olyannyira bejött a közönségnek, hogy az 1988-as alapművet hat folytatás
követte, most pedig az újrafeldolgozás szele is elérte a Gyerekjáték-szériát. Lars Klevberg filmje azonban inkább
újragondolása az eredeti koncepciónak, mintsem valódi remake – Chucky ezúttal
nem egy vudu mágia által játéktestbe költözött perverz sorozatgyilkos, hanem
high-tech játékfigura, „akinek” programját meghekkeli egy dühös munkás a gyártó
cég vietnami üzemében.
Egyrészt megsüvegelendő az újító szándék, amellyel a
készítők igyekeztek friss szemszögből közelíteni a harmincéves, és az utolsó
folytatásokban már a trash-kategóriába száműzött szériához, másrészt azonban
hiába a nagy igyekezet, ha a végtermék nem áll össze egységes egésszé. Míg az
eredeti verzió egy viszonylag egyszerű és következetes slasher volt, az új változat leginkább egy Black Mirror-epizódra próbál hasonlítani, melyben a szerzők fontos
témákat igyekeznek szóba hozni, mint például az életünket egyre inkább uraló
technológia vagy a gyerekkori szociális elszigetelődés. A különféle hangnemeket
is előszeretettel keverik az alkotók. A forgatókönyv olykor kaján fekete
humorral operál, máskor igyekszik kicsit komolyabb hangot megütni, míg végül a
kilencvenperces játékidő második felére beindul a – brutális, azonban nem
igazán félelmetes – kaszabolás. Hiába alapozott a sztori jól eltalált
karakterrajzokkal és érdekes témafelvetéssel az első ötven percben, ezen a
ponton mindez teljesen elsikkad, mivel sem idő, sem szándék nincs arra, hogy
érdemben bármit is kezdjen ezekkel a film. Az újrakreált Gyerekjáték így egyszer fogyasztható, könnyed borzongás marad, mely
egy unalmas nyári estére kikapcsolja, maradandó élményben azonban nem részesíti
nézőjét.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|