|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziAnnabelle 3.Kovács Gellért
Annabelle Comes Home – amerikai, 2019. Rendezte és
írta: Gary Dauberman. Kép: Michael Burgess. Zene: Jospeh Bishara. Szereplők:
Mckenna Grace (Judy), Madison Iseman (Mary Ellen), Katie Sarifie (Daniela),
Michael Cimino (Bob). Gyártó: New Line Cinema / Atomic Monster. Forgalmazó: InterCom.
Szinkronizált. 106 perc.
Az immáron hét mozifilmet számláló Démonok között-franchise
legnépszerűbb mumusával van egy alapvető probléma: kicsit sem félelmetes. A
vonásai alapján jócskán túlkorosnak tűnő hajasbabának az arcára van írva, hogy
benne lakik a gonosz – így hát, szemben az igazival, amely egy valóban aranyos
rongybaba (mai napig a horrorszéria szellemvadász-hősei, Ed és Lorraine Warren őrizik több más megszálltnak vélt
tárggyal egyetemben), a filmbeli Annabelle-ről aligha lehet elhinni, hogy
egyszer, régen, valóban ölelte szerető gyerekkéz. Ez akkor is igaz, ha az
alkotók nem csak a karakter különálló filmjeiben, de az univerzummá bővített
sorozat további részeiben is gondoskodtak arról, hogy a babának aprólékosan
tárgyalt múltja, jelene, és persze jövője legyen.
Gary Dauberman filmje a Démonok között első része
előtt indítja a cselekményt, majd átugorjuk a 1971-ben játszódó nyitófilm
eseményeit: azt láthatjuk bő száz percben, ahogy a vitrinből szabadulni vágyó
Annabelle, kihasználva a felnőttek távollétét, kamaszokat manipulálva igyekszik
a borzalmak házává változtatni a Warren rezidenciát. Pontosabban egy könnyedebb
hangvételű tinihorrorrá, amely megadva magát
a trendnek, egészen értékelhető teljesítményt mutatva áll be abba a sorba, ahol
a hetvenes-nyolcvanas évek hasonló zsánerfilmjeinek rajongóból alkotóvá
avanzsált megidézői sorakoznak.
Az Annabelle 3 már meg sem próbál igazán ijesztő
lenni: beéri a lustán alkalmazott suspense-dramaturgiával, a tisztességesen
helytálló fiatal szereplőket felöltözteti retróruhákba, és a kamerát legalább
annyiszor pihenteti a hollywoodi igényességgel megteremtett tárgyi környezeten,
mint ahányszor saját franchise-ából és filmklasszikusokból idézget. A néző
pedig, vérmérséklettől és ízléstől függően értékelheti azt a tényt, hogy olyan
horrorfilmet látott, amelyben a főszereplők egyetlen pillanatig sem forogtak
valódi életveszélyben.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|