|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziAnnaKránicz Bence
Anna – francia, 2019. Rendezte és írta: Luc Besson. Kép:
Thierry Arbogast. Zene: Eric Serra. Szereplők: Sasha Luss (Anna), Helen Mirren
(Olga), Luke Evans (Alex), Cillian Murphy (Miller), Alexander Petrov (Petyr).
Gyártó: EuropaCorp / Canal+ / OCS. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 119 perc.
Luc Besson karrierkezdete óta vonzódik a hatalmaskodó
férfiak ellen lázadó nőkhöz – elsősorban a filmjeiben, ám amint a Nikitát
játszó Anne Parillaud-val és a Jeanne d’Arcot megformáló Milla Jovovich-csal
kötött, válással végződő házasságai mutathatják, olykor az életben is. A
mindössze egy női névvel felcímkézett filmjei mára az életmű legmarkánsabb
egységét képezik, mennyiségi értelemben háttérbe szorítva a cinéma de look kritikailag oly nagyra
tartott, ám bő húsz éve lezárult szakaszt Besson pályáján. A szuperhősfilmes
trendre rácsatlakozó Lucy bemutatása
után a rendező meglepetten, bár talán elégedetten tapasztalhatta, hogy a #metoo-mozgalom révén Hollywood időközben
utolérte őt: az utóbbi pár évben az erős nők függetlenségi harcairól szóló
történetek számos műfajban a fősodorba kerültek.
A szovjet blokk összeomlása előtti vagy
poszt-hidegháborús miliőbe helyezett thrillerek különösen népszerűvé váltak,
ugyanis látványosan írják át a „bajba jutott nő” ősrégi sémáját. Az Atomszőkében, a Vörös verébben vagy A bűn
hálójában idevágó Soderbergh-opuszában éppen a kizsákmányolt és eredetileg
puszta eszközként – szex-, illetve gyilkoló gépként – használt nők képesek
átlátni a férfiak képviselte nagyhatalmak szövevényes játszmáit, fekete
özvegyekként szövögetve saját pókhálójukat két életveszélyes bevetés között. Az
orosz kettős, sőt hármas ügynököt hősszerepbe helyező Annában Besson ezt az újszerűen értelmezett „láthatatlan munkát”
idegőrlő kirakósként mutatja be felbontott időrendet alkalmazó, csavaros
elbeszélésével – ám az akcióesztétikáját tekintve idejétmúlt és egyéb téren is
teljesen ötlettelen rendezés miatt a hősnő nem tud igazán életre kelni. Hiába
kerekedik felül tartótisztjein, a gúzsba kötő rendezői kontroll alól nincs szabadulás
– szegény Anna megmarad pisztolyt szorongató Barbie-babának.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|