|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziBrightburn – A lángoló fiúHuber Zoltán
Brightburn
– amerikai, 2019. Rendezte: David Yarovesky. Írta: Brian Gunn és Mark Gunn.
Kép: Michael Dallatorre. Zene: Tim Williams. Szereplők: Elizabeth Banks (Tori),
Jackson A. Dunn (Brandon), David Denman (Kyle), Jennifer Holland. Gyártó: The H
Collective. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált.
90 perc.
A
kamaszkor rögös személyiségfejlődése nagyjából bármely szuperhős
eredettörténetével párhuzamba állítható, ahonnan egy kiadós Ödipusz-komplexus
is azonnal játékba hozható. James Gunn tesói, a Brian-Mark írópáros ezt az
együttállást követve az elfojtott szülőpara oldaláról estek neki az unalomig
ismert Superman-mítosznak. Az űrből érkező címszereplőnk ezúttal is egy
gyermektelen kansasi pár farmján landol, de a pubertás önfelfedezése korántsem
a csillagos-sávos übermenscht hívja életre. Hiába a kiegyensúlyozott családi
környezet és a féltő anyai szeretet, ha a magára eszmélő kis Brian a földi
pályafutását az Ómen
szuperképességekkel felvértezett antikrisztusaként képzeli el.
Imponálóan
morbid a Brightburn alapötlete, a
tomboló szuperhős-fétis sötét antitézisére pedig egyre égetőbb szükségünk
lenne, a kezdeti kaján vigyor mégis gyorsan hervad. Gunnék forgatókönyve végig
a legnyilvánvalóbb paneleket követi és a klasszikus történettípusok fúziójával
sem tud mit kezdeni. Komolyan vehető dilemmák híján a szülők unalmas
sablonkarakterek maradnak, méltó ellenfél nélkül pedig a kiskamasz pszichopata
gyilkológép sem túlzottan érdekes. A szuperhősfilmek pimasz revíziója vagy a
szórakoztató szalonképtelenség helyett az alkotók rendre az unalmasabb
középutat választják, amit a fantáziátlan rendezés is vaskosan kiemel. Az
idősebb generációt elsöprő tinédzser-düh csak pillanatokra lobban fel, az
élvezetből pusztító horror-szuperhős koncepciójában ennél nyilvánvalóan
komolyabb potenciálok rejtőztek. A pislákoló takaréklángon égő Brian biztosan
nem pörköli meg a Marvel büszkén lobogó tarka köpenyeit, de hátha éppen ez az
uzsonnapénzből készült film lesz az egyik első kis szikra, amiből jótékony
tisztítótűz kerekedik.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|