|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1996/május
|
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: René Clément halálára
• Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
• Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
• Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
• Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
• Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
• Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
• Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
• Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
• Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
• Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
• Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
• Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
• Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
• Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
• Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
• Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
• Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
• Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
• Hegyi Gyula: City Hall
• Hungler Tímea: A halál napja
• Harmat György: A gyanú árnyéka
• Hungler Tímea: Tökéletes másolat
• Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
• Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziA gyermekVajda Judit
The
Hole in the Ground – ír, 2019. Rendezte: Lee Cronin. Írta: Stephen Shields és
Lee Cronin. Kép: Tom Comerford. Zene: Stephen McKeon. Szereplők: Seána Kerslake
(Sarah), James Quinn Markey (Chris), Kati Outinen (Noreen), Simone Kirby
(Louise). Gyártó: Savage Productions / Bankside Films. Forgalmazó: ADS Service.
Feliratos. 91 perc.
A
horror műfaj mindig is szoros kapcsolatot ápolt a család motívumával, és a
gonosz által üldözött családoktól eljutott oda, amikor a család hordozza
magában a gonoszt. A hippi korszak traumája ihlette klasszikusok (Ómen, Az ördögűző) még csak azt vetették fel, hogy saját gyermekünk
szörnyeteg is lehet, a mai horrorfilmek viszont már beépítették magukba a XXI.
század tapasztalatait is: manapság a szülőség egyre többet követel, egyre
összetettebb, egyre túlgondoltabb, egyre nehezebb – és egyre gyakrabban kell
egy embernek (általában az anyának) egyedül boldogulnia.
Miközben
a tavalyi Örökség azt mutatta be,
milyen nehéz megvédeni saját magunktól a gyermekeinket, a 2016-os Démonok között 2-ben pedig az apa hiánya
majdnem ugyanolyan félelmetes volt, mint a szellem támadása, addig az ausztrál Babadook (2014) és a legfrissebb
anyahorror, A gyermek azt fogalmazza
meg, hogy a szeretett férj elvesztése milyen félelmetes élménnyé változtatja az
anyaságot. Míg azonban a Babadookban
a címszereplő rém volt a múltbeli tragédia, a feldolgozatlan gyász és az
egyedülálló anyaság szimbóluma, A gyermekben
az eleinte helikopterszülőként viselkedő anya (aki nemcsak azt tiltja meg
gyerekének, hogy kimenjen egyedül a kertbe, de még leskelődik is utána)
szemében saját fia válik félelmetessé – hogy a végére persze lelepleződjön az
igazi szörny is.
Az
ausztrál horrorszenzáció mellett az idei Mihez
(továbbá Junghoz és Platónhoz) is kapcsolódó alkotás kevés szereplővel és kevés
eszközzel dolgozik, igen finom jelzésekkel éri el, hogy higgyünk is, meg ne is
a főhősnőnek abban a kérdésben, hogy a fia nem is a fia. Az ugyancsak a Babadookot idéző epilógus pedig
rémségesen hitelesen fogalmazza meg, hogy a belőlünk táplálkozó vagy egyenesen
bennünk lakozó szörnyet le lehet ugyan győzni, de attól még az élet egyedülálló
szülőként sosem lesz könnyebb.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
