|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1996/május
|
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: René Clément halálára
• Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
• Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
• Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
• Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
• Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
• Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
• Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
• Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
• Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
• Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
• Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
• Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
• Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
• Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
• Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
• Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
• Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
• Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
• Hegyi Gyula: City Hall
• Hungler Tímea: A halál napja
• Harmat György: A gyanú árnyéka
• Hungler Tímea: Tökéletes másolat
• Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
• Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziA hűséges férfiKolozsi László
L’homme
fidèle – francia, 2018. Rendezte: Louis Garrel. Írta: Jean-Claude Carrière és
Louis Garrel. Kép: Irina Lubtchansky. Szereplők: Louis Garrel (Abel), Laetitia
Casta (Marianne), Lily-Rose Depp (Eve), Joseph Engel (Joseph). Gyártó: Why Not
Productinos / Canal+. Foralmazó: Cinenuovo. Feliratos.
75 perc.
A
középfajú dráma (vagyis a drame sérieux)
egyik válfaja, a társalkodási színmű francia eredetű, mi más is lehetne. Olyan
neves szerzők vitték előre a műfajt, mint Diderot vagy a Figaro szerzője,
Beaumarchais. Francia, hiszen a csevegéshez és a viszonyok megkavarásához, alighanem
az európaiak közül a görögök, majd évszázadok múltán a franciák értettek a
legjobban. Ezek a darabok rendszerint három szereplő köré épülnek, akik általában,
hogy is lehetne másképp, egy férfi és két nő. Jelen esetben egy nő, aki a film
első másodperceiben bejelenti, hogy terhes. A férfi barátjától, Paultól. És egy
lány, Paul testvére, aki rajong az elhagyott férfiért.
A
társalkodási színművek hősei hétköznapi, nem idealizált hősök, és a drámai
konfliktus alapja rendszerint éppen a férfi főhős gyengesége,
döntésképtelensége. De ilyesfajta befolyásolható, ide-oda tologatható
progatonistát ritkán látni, mint A
hűséges férfiben. Ha van gyengéje a műnek, akkor éppen ez az: egy ilyen
szándékait is érzelmeit tisztázni képtelen férfival nagyon nehéz együtt érezni.
Ezt a drámai alaptípust a francia újhullám épp olyan előszeretettel használta
(főleg Eric Rohmer), mint a könnyűfajsúlyú vígjátékok mai szerzői, de nála
(náluk) a felszín, a locsogás mögött mintha mégis történne valami, ha más nem,
legalább az, hogy a férfi a hibáit felismerte, és a nézővel is felismertette.
Akármennyire szépek a címszereplőt választásra kényszerítő nők, a rendező,
Louis Garrel Ábelét nehéz irigyelni. Ki szeretne ennyire tétova lenni az
életben? Pedig az irigységre jó okot szolgáltathatna, hogy Marianne alakítója a
franciák Mariann-ját vagyis szabadság-jelképét is megtestesítő modellből lett
színésznő Leatitia Casta, Paul hugát pedig a színészetre predesztináló
családfával rendelkező Lili-Rose Depp adja.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
