|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1996/május
|
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: René Clément halálára
• Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
• Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
• Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
• Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
• Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
• Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
• Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
• Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
• Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
• Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
• Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
• Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
• Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
• Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
• Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
• Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
• Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
• Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
• Hegyi Gyula: City Hall
• Hungler Tímea: A halál napja
• Harmat György: A gyanú árnyéka
• Hungler Tímea: Tökéletes másolat
• Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
• Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziA szavak erejeFekete Tamás
Sometimes
Always Never – amerikai, 2018. Rendezte: Carl Hunter. Írta: Frank Cottrell
Boyce. Kép: Richard Stoddard. Zene: Edwyn Collins és Sean Read. Szereplők: Bill
Nighy (Alan), Sam Riley (Peter), Alice Lowe (Sue), Jenny Agutter (Margaret),
Tim McInnerny (Arthur). Gyártó: Hurrican Films / Goldfinch Studios. Forgalmazó:
Cirko Film. Feliratos. 91 perc.
A
mogorva, önmagának való és mindenkitől elidegenedett apa és felnőtt, családos
fia útnak indul, hogy felkutassák a fiú eltűnt testvérét. Az így kezdődő
történetek általában nem sok meglepetést tartogatnak, nem csupán felépítésük,
de végkimenetelük is megjósolható – noha A
szavak erejében is jócskán akad kiszámítható pillanat, legalább annyi
váratlan fordulattal is megajándékoz minket. A forgatókönyvet író Frank
Cottrell Boyce eddigi munkáiban előszeretettel ábrázolt való életből vett, a
művészi önkifejezésük és kiteljesedésük révén végül személyes és családi
tragédiákat okozó alakokat. A Hillary és
Jackie zenész nővérpárosa, a Viszlát,
Christopher Robin Milnéje, vagy a Michael Winterbottom által rendezett Non-stop party arcok és a Bikatöke hőseinek életében végül
mindannyiszor megjelenik a fájdalom és a veszteség, miután valami igazán
jelentőset hoznak létre. Az A szavak
ereje főhőse pár lépéssel mögöttük jár: hétköznapi ember, aki művészi
álmokat nem dédelget, ám ő is teljességgel alárendeli magát egy tevékenységnek.
A scrabble-ben és ennek minél
tökéletesebbre csiszolt játékmódjában találja meg az élet értelmét, és egyben a
kulcsot mindenhez – így eltűnt fiához is a szókirakó segítségével vél utat
találni.
Boyce
leágazásokkal teli és váratlan irányokba építkező forgatókönyvét az első
játékfilmjével jelentkező Carl Hunter vitte vászonra. Képi világa Wes Andersont
idéző játékossággal teli és elidegenített, miközben előszeretettel választja el
egymástól szereplőit, és zárja scrabble-betűt idéző négyzetes keretbe, hogy
ezek a kis építőkockák egymás mellé kerülve végül mégis összeálljanak egy
jelentéssel bíró, személyes állítássá.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
